Magasabb IQ-val rendelkező embereknél hogyan nyilvánulhat meg az autizmus?

Az első nagyon jó példákat mondott, azokból sok minden igaz rám is.

Pár dologgal kiegészíteném, mert rám illik a kérdés (diagnosztizált autista vagyok magas IQ-val, Mensa-tag is voltam egy ideig).

Nálam bejátszik még fizikai ügyetlenség, pl. gyakran elejtek dolgokat, rossz az egyensúlyérzékem, ügyetlenül tudok zöldséget hámozni, vágni, stb.

Szenzorosan nagyon érzékeny vagyok, legjobban a zajra és erős fényre. Ha túl sok zaj és fény ér, hamar telítődök, és ha nem tudok időben elmenni onnan, akkor a végén összeomlok és sírok.

Illetve magas IQ ide vagy oda, még így is sokszor nehézségem van azzal, hogy értelmezzem a szociális jeleket. Nem mindig esik le, ha egy kérdés vicc volt, hanem komolyan veszem, és úgy válaszolok rá, meg hasonlók.

Meg nem mindig megy a csevegés, bár már sokat fejlődtem e téren.

Utolsó nagyon jól leírta, amit én is érzek.

Ilyen aggyal nem tudod jól érezni magad emberek között, mert azt érzed, mindenki megjátssza magát. Ahogy hangsúlyoznak, ahogy előadják magukat, ahogy röhögnek egy társaságban, de nem azért, mert tényleg viccesnek tartják, amit a másik mond, hanem mert az ott a nevetés helye. Senki sem őszinte, te viszont túl őszintének számítasz, és ha abból a rengeteg íratlan szabályból, amit társadalmi normának nevezünk akár egyet is megszegsz, bunkónak, érzéketlennek vagy pszichopatának tartanak. Nem azért introvertált a legtöbb autista, mert nem képesek felvenni ezeket a pózokat, hanem mert nem is akarják. Nem fogok megkérdezni olyat, ami nem érdekel, nem fogok úgy tenni, hogy élvezem a társaságod, ha nem élvezem, és nem leszek csak azért kedves, mert a helyzet épp úgy kívánja, magyarán semmit sem teszek csak azért, mert úgy illik. A társadalom egy olyan konstrukció, amivel nem tudok mit kezdeni, mert folyamatosan elvárja, hogy szerepeket játssz, én meg erre nem vagyok vevő.

Hali

Én most kezdek rájönni, hogy egész életemben azért lógtam ki a sorból és voltam fekete bárány, mert autista vagyok. Megcsináltam néhány komolyabb tesztet is és minden pontom magasan a határérték fölött volt. És ezeket a hozzászólásokat olyan jó olvasni, hiszen totál magamra ismerek bennük.

Nálatok végülis hogyan lett ez diagnosztizálva? 30 éves vagyok és szeretnék utánajárni pontosan.

Nalam 100% igaz ezekbol, meg hozza tennem, az allatokkal sokkal jobban megertetem magam, mert ok “nem jatszak meg magukat” csak elik termeszetesen, oszinte erzelmekkel a kis eletuket. Meg amugy olyan emberekhez nagyon vonzodom akikben latom ezt az igazi szeretetet, igazi nevetest, pl a parom biztosan nem autista, en aspergeres igen es szamomra mindenki egy megjatszott idiota korulottem meg jatszmaznak egyfolytaban egymassal.. de o olyan igazi, o nagyon szocialis, szereti az embereket de o igazan mosolyog, nevet, oszinten beszleget stb bar neki jol megy a megbantas nelkuli rossz hir, nekem nem megy. Pl ez is jo pelda hogy 7 nyelven beszelek most tanulom a 8adikat de irni egyiken se tudok helyesen de szoban szinte hibam nincs es majdnem anyanyelvi szintu a 7 nyelv nalam. 160+ iq-t mertek anno, most nem tudom hogy mizu vele, meg fiatalon mertek, nem tudom fejlodik e. Egesznap gondolkozom es nagyon fontos es osszetett dolgokon otletelek, jegyzetet keszitek, tanulok a sajat oromomre stb. Masok meg a csaladbol azt latom ulnek kint a gangon es alkoholt isznak meg formaldehidbe martott katranyos dohannyal mergezik magukat es ugyanarrol a beszukult 10 temarol beszlenek egesz eletukben. Sajnalom oket, autistakent v aspergereskent foleg magas iqval teljesen kinyilik a vilag habar kivulrol pont hogy zarkozottnak tununk.

En amugy a tarsadalmi kenyszer dolgot ugy kezelem h azt mondom magamnak pl egy uj allasinterju elott vagy valami csaladi esemeny elott hogy: Sokkal okosabb vagy naluk, ezert kepes vagy elhitetni veluk azt is, hogy olyan vagy, mint ok.

Ertitek? Ez egy szerep es eljatszom hogy a kedvenc szinesznom vagyok a kedvenc filmembol es teljesitenem kell 1-2 orat hogy megkapjam az “elismerest” ami pl egy tulelt csaladi osszejovetel. Am munkaban szerencsere kerulhetem az embereket, szoftverfejleszto vagyok, csak par fel oras online meetingem van, amugy otthonrol dolgozok geprol es megfelel nekem teljesen. 4-5 ora alatt megcsinalom az elvart munkat amit mas 8 ora alatt, kozben tudok pihenni, tanulni valamit ami engem is erdekel, hiszen miert dolgoznek dupla annyit mint a tobbiek ha a fizu nem lesz jelentosen tobb? A plusz idomet arra is szoktam forditani hogy bevallalok maszek melot es a sima fizetett melomat megcsinalom aznap direkt gyorsabban pl 3-4 ora alatt es tobbi idot a projectemre szanom, igy 2x annyi munkat vegzek el, annyi ido alatt, mint a masikak es a sajat alapfizumon kivul begyujtok plusz egy heti fizut fel munkanappal. Ja amugy human beallitottsagu vagyok, a programozas inkabb penzszerzesi mod, ugy vagyok vele, amit szeretek olyat nem fogok masnak dolgozni mert az emberek megutaltatjak velem.

Ja meg paromat is sok ido volt megszokni, foleg amikor osszekoltoztunk… hiaba imadom es cukipofa, tole is tul tudok telitodni pedig o nem itthonrol dolgozik, van, hogy csak 2 orat vagyunk egyutt az alvason kivul, megis mivel tudom hogy minden aldott nap, be tudok sokallni a gondolattol is, hogy haza fog jonni. Ezeket pl probalom titkolni elotte mert nagyon szeretem es olyankor elore felhivom es mondva csinalt feladatot adok neki, ha hazajon, mert megmondom faj a fejem es pihennem kell, ot meg megkerem pl gazoljon ki a kertbe vagy vigye el a kutyakat setalni vagy mosson kocsit vagy hasonlok… mert egyszeruen tul sok a tarsasag nekem.. 1-2 ilyen nap utan mar igenylem a tarsasagat es jo vele megint.

Furcsak vagyunk masoknak, de nekem masok furcsak, hogy birnak annyit ertelmetlenul folyamatosan egyutt lenni.