Csak én gyűlölöm, ha a konyhámon mással kell osztozni?

Alapvetően nem zavar, ha pl. kávét, teát, rántottát, tejbegrízt, ilyesmit készítek. De ha egy heti kajámat próbálom előre elkészíteni és bedobozolni, akkor rettenetesen. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert lakótársammal osztozok a konyhán, és míg nekem általában hétköznapra esnek a szabadnapjaim, ő fixen hétfőtől péntekig dolgozik, szóval van pár órám, hogy egyedül használjam a konyhát.

Én értem, hogy velem van a baj, és igyekszem alkalmazkodni. Nem véletlen nem élek párkapcsolatban, nem is keresek, csak sajnos a jelenlegi árak mellett nem engedhetem meg magamnak, hogy egyedül béreljek egy lakást.

Másokkal főzni egyébként nem gond, ha áthívnak nyársalni, bográcsozni, akkor én vagyok az első, aki beáll zöldséget meg húst aprítani (első szakmám szakács :) ), ha szüleimhez hazamegyek, velük is szívesen főzök, de az ő konyhájuk hatalmas. Nekem csak azzal van problémám, ha a heti rituálém, hogy egyedül főzök, és közben töltök magamnak egy pohár bort, hallgatok egy podcastet, meg van zavarva azzal, hogy lakótársam pl. otthon van, és panaszkodik a hagymaszagra, vagy kijön dumálni, vagy épp akkor jut eszébe, hogy akar egy bögre teát. Bírom a lakótársam, jó fej, de nálam a meal prep, az olyan énidő, mint mikor heti egyszer nem zuhanyzok, hanem kádban fürdök.