Velem van a baj hogyha még nem volt senkim, akkor már úgy érzem nem is kell senki?

Nem vagyok incel, oké? Egyszerűen úgy érzem hogy eddig nem volt senkim akiért tenni se akartam semmit, de most hogy vannak emberek akiknek szimpatikus vagyok egyszerűen megölik belőlem azt az érzést hogy legyen valakim. Van egy lány évfolyamtársam aki rajong értem, nem túl feltűnően, de tudatja párszor velem. Még az sem áll fenn, hogy nekem nem jönne be külsőleg vagy belsőleg, mivel szép, okos, művelt és neki volt már valakije. Úgy érzem elment a kedvem vagy nem tudom, de elfáradtam a semmiben, mert mondom semmi sem volt nekem soha. Totál nem vagyok önmagam, sokszor sírtam és szorongtam már ezen, de már nem akarok érezni semmit. Úgy érzem nem érdemlem meg a boldogságot, se azt hogy én ilyen helyzetben legyek. 23f