Életünk második felében (középkorú 40-es, 50-es,) valamint ennél idősebb korban már nem látja hasznunkat semmilyen formában a társadalom?

Nézz utána, hány éves korig dolgozik az ember, mikor megy nyugdíjba ill. hányan dolgoznak még utána is kényszerből vagy saját döntésükből.

Nézz utána, ki vigyáz a dolgozó középkorúak gyerekeire, amikor mondjuk betegek vagy ki hozza el őket suliból, edzésről, ha úgy jön ki. (igen, a nyugdíjas nagyszülők)

És akkor a sok tróger vagy életképtelen, tengő-lengő huszonévesről még nem is beszéltünk :D

Nem attól fogja magát hasznosnak érezni valaki, ha a társadalom jóváhagyja, hogy "igen, te hasznos vagy".

Mármint persze, nyugdíjbalépéskor megvan ennek az érzése, hogy innentől kezdve ő csak viszi a társadalom pénzét, meg hozza Orbánnak a szavazatot és annyi (végülis a maga módján az is hasznos:D).

De tulajdonképpen kinek él az ember? magának, vagy a társadalomnak?

Valójában elég ritka, hogy egy dolgozó egyén ténylegesen olyan húdehasznos lenne a társadalom szemében.

Épp most kaptam visszajelzést, hogy a NAV kiutalta azt a 7800 forintot, ami az adó 1%-om. Hát baze, ez aztán hasznos:D Az alapítvány aminek adtam vehet belőle másfél kiló sajtot:D Hasznos? hátt... jjjaaaa.... de nem feltétlen kéne ebben mérni, mert ez így elég gyatra:D

A párod először találja meg önmagát, hogy ő mint egyén mit is szeret, mibne látja az élet értelmét, mit lvez stb.

És esetleg gondolkodjon el azon is, hogy milyen hasznos dolgokat tud csinálni a közvetlen környezete számára. Ez lehet akár egy kutyasétáltatás a szomszéd dolgozó embernek, gyerekvigyázás, vagy akár a szakmájával kapcsolatosan valami hasznos (jellemzően oktató) termék késízítése. Elvégre neki van valamije, amit a "társadalmilag rendkívül hasznos" 20 éves kezdőknek nincs: tapasztalata. Adja hát át.

Nyilván.... csínyán kell bánni a tapasztalatátadással is, mert az is frusztráló, ha az öreg jön és mindent megmond, hogy hogy kell csinálni. Az sem jó véglet. Ezt is ki kell tapasztalni.

Egyik távolabbi rokon mondta, hogy tetőátépítésből maradt egy halom faanyaga, le volt csak úgy bszva a kert végébe.

Aztán ment a templomba, mint mindig és később érkezett a szokásosnál és feltűnt neki, hogy ha betelnek a padsorok, akkor hátul az emberek állni kénytelenek, pedig lenne még hely padoknak. Mivle visoznylag fix számú a gyülekezet, ez azt jelenti, hogy mindig lesz, aki áll.

Megbeszélte a pappal, hazament, frt faragott és 1-2 hét múlva beállított néhány új paddal ami a fal mentén elhelyezve teljesen jó volt azoknak, akik a fő padsorokba már nem fértek be.

Mindig ez a sztori jut eszembe, amikor arról van szó, hogy valaki segíti a közösséget olyannal, amire annak igénye van:)