Nek.tek is van olyan gyerekkori barátok, vagy régi iskolatársatok, akivel több év\évtized után találkoztatok, és nem akartátok elhinni, hogy mivé vált? Példa lent.

Egyik miniszterünk az osztálytársam volt. Nyári táborban még együtt raboltuk el az orosztanárnőt.

Most meg faarccal mond olyanokat, hogy csak pislogok...

Egyik ismerősöm és szülei a szocializmusban köztiszteletben álló emberek voltak. A fickó példaképe volt mindenkinek.

Jött a rendszerváltás és nem hiszek a szememnek. A fickó elvált, egy szellemfaluvá vált tanyán él, a házuk összedőlt és egy összetákolt sátorban lakik az udvaron. Ha keres némi pénzt, akkor irány a kocsma. Ha elitta a pénzét akkor elejt némi vadat, ha tud. Ha nem tud mert hát részegen többet lát a nyúlból és őzből és nem tudja melyik az igazi, akkor koplal.

Nekem is van egy pár ilyen. Talán a legmeglepőbb ilyen ismerős, unokatesóm osztálytársa volt gimiben. 16 éves korától masszív alkoholista volt, talán még drogozott is, majd 20 évesen felvették az orvosira, szerintem pár év és végez.

Volt általánosban egy barátnőm, gimibe a szentfazekakhoz ment, apácának készült, 16 évesen született az első kisfia, rá 2 évre a másik

Én azt vettem észre hogy a mai emberek inkább leépülnek mint hogy durván felépitség magukat.

Régen mennyi embert bassztattak a suliba és általában ezek lettek a legsikeresebb emberek az életben mostmeg abszolút kb mindenki csak csúszik lefelé,akár egy lézer akár nem minél lejjebb megy a mérce és minél luzerebb mindenki.

Itt a szomorú valóság.

Az osztálytársaimnak a nagy része, alkohol és drog függő lett, olyan emberek akiknek régebben a sport volt az életük. De, nem csak ők, hanem szinte mindenki körölötem, kollégák, ismerősök, stb.... folyamatosan leépülnek!

Nyugtatók, alkohol, drogok, borzasztó ezt látni, ahogyan az emberek pár év alatt, mennyire letudnak épülni!

Mindenkitől csak a rosszat hallom, de senki nem hajlandó ellene csinálni semmit, hogy jobb élete lehessen!

Igen, több példa is van.

Volt legjobb barátnőm: Egyik napról a másikra szakította meg velem a kapcsolatot + az összes közös haverunkat ellenem fordította/nagy baráti társaságban volt benne, kb 30 emberről van szó/. Okát mai napig nem tudom, de ahogy hallom ismerősöktől már kb az egész megye átment rajta, cigizik, iszik, stb. Mondjuk ezeket fb-n is látom.

Volt legjobb barátom: 10 év barátság után hirtelen eldobott, indoklás itt sem volt. Előtte megyei bajnok volt, sportolt komolyan, stb. Most mindenféle ribivel összefekszik, iszik mint a dög, és rohadt agresszív lett. Volt azóta 3 kapcsolata, de mindet össze-vissza csalta. Le vagyok döbbenve. Pedig olyan jó ember volt. :/

Másik volt legjobb barátnőm: Míg velem barátkozott dolgozni járt, meg elmentünk normális emberekkel bulizni kb havonta egyszer/nem K.O-ra ivás volt, hanem koncert némi itallal, de semmi extra/. Most a megye legnagyobb drogos arcaival lóg, és nem dolgozik egyáltalán. Ja, az anyja az én esetemben is azt ordította, hogy én vagyok a gyerekére rossz hatással. Én sose drogoztam, pont hogy én húztam ki ebből, de mindegy. Én is melòzok, jogi egyetemre járok mellette, már egyáltalán nem iszom alkoholt, nem dohányzom, stb. Na, de ez van

A rossz hatásról jut eszembe mindig az, mikor a - már - szülőként praktizáló barátok, kollégák mesélik, hogy félnek, hogy xy rossz hatással van a gyerekükre, hogy én mennyi hülyeséget csináltam tiniként, amiről a szüleim nem tudtak. Egyszer anyámmal valami történt, vagy nem tudom, de a semmiből elkezdett velem elbeszélgetni, hogy ne hagyjam, hogy leitassanak, hogy droggal kínáljanak, nagyon fél attól, hogy bárki belevisz a rosszba. Annyit mondtam neki, teljesen őszintén, hogy "ettől nem kell félned, én vagyok általában az, aki beleviszek másokat a rosszba". Ezen jót röhögött, azt hitte, viccelek, pedig tényleg így volt.

Egy durva sztorim van még: az osztály leggazdagabb lányát (tényleg kb. ilyen modern arisztokrata szinten éltek) úgy rugdusták át az érettségin, ennek ellenére valahogy felvételt nyert egy egyetemre, amihez semmi tehetsége nem volt. Részleteket nem írnék, de bűzlött a dolog rendesen, pláne, hogy a lány nekünk tök más irányokat mesélt, hogy mivel szeretne foglalkozni, mint amilyen képzést végül választottak neki. Mi nem voltunk se jóban, se rosszban, ha nagyobb társasággal, osztállyal elmentünk szórakozni, akkor el tudtunk beszélgetni, de barátnak azért nem mondanám. Ellenben volt pár nagyon jó barátnője, akikkel minden reggel puszival köszöntek, minden délután együtt lógtak. A lényeg: kibuktatták az egyetemről az első évben, szüleivel ezen annyira összeveszett, hogy nem engedték haza. A nagy barátnői nem fogadták be. Hozzám jelentkezett be, aki akkor kollégiumban laktam, mivel max. egy hétre fogadhattál vendéget, több kollégista haverom neve alatt is lakott, mire összegyűlt annyi pénze, hogy kivegyen egy szobát. Ma már szemem se rebben ezen a történeten, de akkor még azt gondoltam, hogy nem léteznek felszínes barátságok, meg olyan se, hogy a szüleid ne bocsátanának meg (pláne, hogy nem embert ölt, csak nem volt tehetsége az egyetemhez, amit a szülei választottak neki). Engem befogadott a legjobb barátom, mikor kidobtak az albérletemből, és még a lakbér rámeső részét sem volt hajlandó elfogadni.

Osztálytalálkozóra egyébként pont ezért megyek. Szórakoztató nézni, hogy hogy lett jó csaj abból, aki az évfolyam legrondábbja volt, hogy lett menő üzlete annak, akit mindenki cikizett, hogy mennyire életképtelen, hogy vállalta fel magát leszbikusnak a legszolidabb, legkeresztényebb lány, hogy változott Vivien Vivienből Márkká, hogy lett a kövér srácból személyi edző. Ilyen "visszafejlődésekkel" gondolom azért nem találkozni osztálytalálkozón, mert akinek nem jött össze, az nem megy el elmondani, hogy hát, szarul alakult az élet. Velük csak véletlenül lehet találkozni, ahogy veled is történt.