Mi az oka annak,hogy általában a gazdagabb emberek az önzőbbek?

Szerintem kevered a fogalmakat, a gazdagabbak nem szórják a pénzt, és nem adnak fünek-fának belöle, akkor ugyanis rövidesen ök is szegények lennének.

Másrészt meg érthetö módon úgy élnek, ahogy nekik megfelelö és nem mások igényei szerint.

Én egy (új)gazdag pénzes proli vagyok, nálam a megkeseredés az oka. Ha kifejezetten nem jó környezetbe és körülmények közé születsz, akkor nincs sok választási lehetőséged.

1. Vagy megragadsz azon a szinten és elfogadod a sorsod.

2. Kitörsz, de rengeteg lemondás és megaláztatás árán (érzelmileg elvágod magad az emberektől és sokan visszahúznak)

Én egy dolgot megtanultam viszont: ha én nem veszem el az xy dolgot, akkor más fogja. Nálam ok-okozati -és elvi szinten nem megy az osztozkodás (mert nem kaptam érzelmi támogatást, bántottak, nem volt lehetőségem a szerelemre et cetera). Én úgy érzem, hogy nem tartozom az átlagembernek semmivel és civilizált módon állok bosszút a magam módján.

"A pénz társadalmi tőke erodálásában betöltött szerepének második bizonyítéka a klinikai pszichológiából ered. Idegrendszeri képalkotási tanulmányok kimutatták, hogy a hagyományos pénznek már a puszta jelenléte is megváltoztatja a társas viselkedést. A kapzsiság és más negatív érzelmek, például a félelem, a harag, az intolerancia, a bűnbakkeresés és a pánik mind fokozottabbá válnak, valahányszor a pénz jelen van. Még az agy racionális döntések meghozatalára vonatkozó teljesítőképessége is mérhetően csökken.

Az idegtudomány felfedezései szerint ezek a folyamatok két egymással ellentétben álló agyterülettel függnek össze. Az egyik az ingerekre reagáló és azonnali jutalomra törekvő impulzív kör; a másik a prefrontális kéreg, mely a viselkedést igyekszik racionalizálni, szabályozni és előre érezni. Minden addiktív rendellenesség esetén ez az impulzív kör túlzottan tevékeny, és kimutatták, hogy ugyanez igaz a konvencionális pénzt tartalmazó pénzügyi ösztönzőknél is. A hagyományos pénzzel kapcsolatban fellépő aktivitás még erősebb is, mint amely a szex vagy bűnözés esetén fordul elő." [...]

"Ebben a vizsgálatban a résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották, majd felkérték őket ugyanazon kérdőívek megválaszolására. A vizsgálat során az egyik csoportot a pénz vizuális szimbólumaival vették körbe (pl. dollárról készült művészeti alkotás a falon), míg a másik csoportot semleges szimbólumokkal (pl. kagylók képei).

A semleges díszítés környezetében tevékenykedő csoporttal összehasonlítva a pénz szimbólumaival körbevett csoport résztvevői lényegesen nagyobb mértékben játszottak és dolgoztak egyedül, valamint nagyobb fizikai távolságot tartottak maguk és a szomszédjaik között. Emellett tétováztak másoktól segítséget kérni, és hajlamosak voltak a segítségkérésre úgy reagálni, mintha érzéketlenek lennének másokkal szemben. Ezenkívül az egyéni szabadságot és az egyéni célok hajszolását preferálták az együttműködéssel szemben. […]

Ez lehet az első komoly „természettudományos” bizonyíték arra, hogy a konvencionális pénz egy tudat alatti programozó eszközként működik, hátrányosan befolyásolva az emberi viselkedést. Amint azt a IV. fejezetben kifejtettük, gyakran az „emberi természetet” hibáztatták, mintha az volna a pénzügyi esztelenség és a válságok mozgatórugója. Most már egy kikötéssel csatlakozhatunk ehhez a gondolathoz. Ezeket a problémákat a „banki adósságpénz monopóliuma által programozott emberi természet” váltja ki. […] A nem banki adósság útján létrehozott csereeszközök használata más magatartásformákhoz vezet."

Lietaer: Pénz és fenntarthatóság

“Mindegyik vizsgálat azt tárja fel, hogy az élelem, a lakás és a fizikai biztonság szükségleteinek kielégítésén túl a vagyon növekedése alig jár együtt azzal, hogy az emberek jobban és boldogabbnak érzik magukat. Ennek messzire vezető következményei vannak a materiális értékekre nézve. Először is, amikor az emberek anyagias értékeket követnek és az életüket úgy szervezik meg, hogy az a vagyon és az anyagi javak megszerzéséről szóljon, lényegében csak az idejüket vesztegetik, már ha jobban akarják érezni magukat. Ha ilyen haszontalan életstílusra összpontosítanak, kevés lehetőséget adnak maguknak arra, hogy olyan célokra törekedjenek, amelyek kielégíthetnék a lelki szükségleteiket, és javíthatnák az életük minőségét. […] Hiába sikerült elérni az anyagias értékeket, attól még nem érzi magát jobban az ember, ez pedig azt is jelenti, hogy az ember önbecsülési és kompetenciaszükséglete nem elégül ki.”

Tim Kasser: Az anyagiasság súlyos ára

Mert, minél több van, még több kell.

Aki meg szegény, az tudja, hogy sosem fog kitörni, ezért nem annyira pénzközpontú.

Lásd, van egy gazdasági válság egyből a szegényeken verik le, akik már amúgy se éltek jól, mégis tűrnek.

Még a gazdag egy minimálisat sem akar leadni a jólétből, mert megszokta a jót.

Nem kellene általánosítani. A több pénz nagyobb cselekvési szabadságot jelent. De ha ingyen dolgozol, vagy mindent olcsón adsz, abból nem gazdagszol meg. Erre a legjobb példa a Microsoft, ők abból gazdagodtak meg, hogy felvásárolták az olcsó szoftvereket, mert felismerték a valódi értéküket. De ettől nem lettek önzők. A szoftverek megalkotói nem lettek volna képesek elterjeszteni a szoftverüket, vagyis nyertek a bolton. Mi ugyan drágábban tudjuk megvenni ezeket a szoftvereket, de a Microsoft nélkül nem juthatna el hozzánk, tehát mindenki nyert a bolton. Azzal hogy a Microsoft profitra törekszik, nem önzőség, csak a megfelelő eszköz, hogy mindenkivel jót tegyen.

Vagy az állatorvos sem arról híres, hogy olcsó. De így van lehetősége még több állatot meggyógyítani. Menhelyeknek segít, sokszor ingyen is, de ezt a gazdik pénzéből teheti meg. Olyan cicákat meg kutyákat mentett meg, amik napok alatt elpusztultak volna, de gazdi nélkül senki nem fizetne utánuk. Vagy ott vannak az állatkertek, amik a veszélyeztetett állatok megmentésére törekszenek, a látogatók pénzéből.