Jogos a rossz előérzésem a barátom barátnőjével kapcsolatban?

Te ne reagálj sehogy. A barátod magánügye.

Éld a sajátodat igényeid szerint.

Az ő életét, boldogságát, csalódásait csak ő élheti meg.

A legjobb barátom azért orrolt meg rám és nem is nagyon beszél már velem,mert elmondtam neki,hogy nagyon rosszul választott a párjával.És mindezt a harmadik szakítás-újrakezdés után mondtam neki,hogy a párja egy nárcisztikus és őt lelkileg bábként kezeli.

Igazam lett,mert ezután még négy ilyen szakító-újrakezdő játék volt,de mai napig benne van ebben a furcsa kapcsolatban.

Persze én voltam a rossz,de amikor magára maradt, akkor persze jött panaszkodni.

Egy éve nem találkoztam vele, néha írunk egy-egy mondatot.Nyilván nincs ideje, mert a párja dróton rángatja.Ráadásul egy karakán férfiről van szó,aki mindig kimondta mindenkinek, amit gondolt ezért nagyon tiszteltem.

A barátság nem terjed ki addig, hogy a józanságot megmutassuk a másiknak...Ezt tudomásul kell venni, még akkor is,ha látjuk, hogy a másik kínlódik. :/

Szerintem összefoglalva tömören röviden elmondhatod a barátodnak, hisz azért vagytok barátok. Mondhatod az elején, hogy nem szeretnéd, ha ez befolyásolná a barátságotokat, de hasonló szituációban te örülnél, ha ö szólna neked, hisz ezért vagytok barátok. Aztán nem kell túlragozni, csak azt mondd amiben biztos vagy.

Lehet, hogy majd lesz egy kis összeveszésük, valószínüleg a neved is fel fog merülni és te leszel a "rossz", aki belepofázik, erre készülj fel, ha szólsz.

4-5-re:

Nagyon fontos, hogy hogyan mondja el mindezt az ember.

Ha kívülről ítélkezni akar valaki a másik kapcsolatáról/partneréről, az szinte mindig ellenérzést szül, és ha végiggondoljuk ez így is természetes.

Én biztosan úgy mondanám ezt el, hogy aggályokat, kérdéseket vetek fel, nem ítéletet mondok. Vagy maximum úgy fogalmaznék meg mondatokat, hogy "én úgy látom, hogy ...". És mindig hangsúlyoznám, hogy lehet, hogy én látom rosszul, csak nekem kívülről ez a benyomásom.

Azt kell megérteni, hogy egy kapcsolatba kívülről nem lehet belelátni. Még aki együtt lakik velük (pl. a saját gyerekük vagy egyikük szülője), az sem lát bele igazán.

Másrészt meg valami miatt mégiscsak egymásba szerettek, valami összeköti őket. Ennek okai legtöbbször a gyerekkorban keresendők, de amíg az nincs feltárva, addig az illető úgyis úgy fog érezni, ahogyan.

Harmadrészt meg én is tévedhetek. Én is rabja vagyok saját előítéleteimnek, tapasztalataimnak, gyerekkorból hozott vagy felnőttként szerzett sebeimnek. Ne vegye senki magára azt a felelősséget, hogy kívülről ítélkezésszerűen megállapítja, hogy X és Y illik vagy nem illik egymáshoz, ill. X kihasználja Y-t. A párkeresés, párkapcsolat inkább "zsák és foltja" dolog. Vagyis ha egy zsák megtalálta a foltját, akkor lehet, hogy kívülről abszurdnak tűnik a kapcsolat, de ha ők ragaszkodnak egymáshoz, akkor valami különös ok miatt mégiscsak illenek egymáshoz.

Semmi közöd hozzá. Ez az ő kettejük dolga, te ne szólj bele.

Kéretlenül meg főleg ne adj tanácsot, mert körön kívül találod magad.