Miért ennyire érdektelenek a szüleim a világ felé?

Már kezd ez az érdektelenség kiborítani, de nagyon. Ha elújságolok valami új hírt, ami érdekes vagy felkapott, mutatok nekik valamit, vagy azt a választ kapom, hogy "nem érdekel", vagy azt hogy "és ettől nekem jobb lesz?". Ezektől állandóan agyfaszt kapok. Sokszor mondtam már nekik, hogy egy hétvégén menjünk el valahova, akár túrázni (válasz: biztos hogy nem), nézzünk meg valami érdekességet, múzeumot, kiállítást (válasz: nem, mert nem érdekel), és egyszerűen mindenre az jön, hogy nem és nem és nem. Elmennek munkába, hazajönnek, "mindenki hülye", és másnap ugyanez. Ugyanakkor ha látnak valakit, aki kirakta facebookra, hogy itt volt-ott volt, akkor meg "de jó ezeknek". Hát baszki, menjetek akkor ti is ennyi. Sokszor úgy érzem, hogy egyre jobban kezdenek besavanyodni, de azért irigyek, hogyha más megy. Bármit mondok, hogy csináljunk, állandóan a "nem érdekel", mesélek valamit akkor "jó ez engem nem érdekel". De nem csak egy témában, minden másban. És már egyszerűen nem tudok mit kitalálni. Én saját magam kihasználom a lehetőségeimet, amikor tudom, de nem akarom, hogy ők ilyenek legyenek.