Most olvastam fb-on: Csak azt tűröm el magam mellett aki szeretettel, tisztelettel bánik velem. Ti csak azt tűritek el magatok mellett? Hányan maradtak így?

"Tűröm el"

Az a baj az ilyen fajta emberekkel, hogy legtöbbször maguknak mindent kikérnek, felháborodnak bármin, idegállapotba jönnek mert folyton félreértik a legártatlanabb dolgokat is. Szóval te figyelj rájuk oda erőn felül is nehogy megsértődjön vagy a finom kis pihe puha lelkébe belegázolj akaratlanul is, lépdelj tojáshéjakon 24/7 hiszen neki az jár.

Ellenben amikor arról lenne szó hogy tőle kérsz valamit (ha már magától nem jut eszébe mert ennyire zéró empátia hogy még az iratlan társadalmi szabályokat is áthágja) akkor általában semmibe nézi, rosszabb esetben még inzultusnak is veszi hogy mered te őt kritizálni.

Szóval nem, soha többet ilyen embert a közelembe! Nem az úgynevezett szeretet és tisztelet hiánya a fő probléma, azt nem is szabad mindig elvárni a semmire. Hanem az ilyen emberek akiknek lehetetlen és empátiamentes elvárásaik vannak. És a kulcs az empátiamentes, ebből jön a többi baj. Magának elvár mindent is, veled meg úgy bánik mint egy darab sz*rral. És ha elmagyarázod neki mi a gond mint egy 5 éves gyereknek, még akkor se érti csak megsértődik. Erősen kerülöm az olyat akiben ezt megérzem.

15

Jaj, és mennyi iylen van...