Más is érez így?

2-es: te nem introvertált, hanem gátlásos vagy! A kettö igen csak különbözoik egymástól.

Nekem introvertáltként sem okoz gondot kiállni az igazamért, általában meg is teszem, kivéve, ha a másik fél nem vitaképes és a téma csak elvi szinten fontos.

Én nem félek hanem tudom hogy én vagyok mindig vesztesre ítélve.

Én nem egyszer álltam már ki magamért, de a másik meggyőzhetetlen, vagy kérlelhetetlen, ha hülyének néz ha fejen állok is hülyének néz, vagy olyan ja megesik pl melóban, hogy a vitapartnerem beáll még másik 3 mellé, tehát így már 4 ellen vagyok, aztán a gyk is.

Mikozben szerintem meg a google is kidobná, hogy nekem van igazam.és nem egy esetben tényszerű dolgokba kötnek bele mikor messziről is virít hogy téved a másik.

Ja meg mikor pl szolgáltató pl fodrász körmös sminktetkos vitatkozik velem és direkt elrontják nem azt csinálják amit kérek mkközben én fizetek.

Vagy az is mikor mindig annam van igaza aki a főnök akkor is ha nincs, vagy anyádnak, vagy a barátodnak, neked soha nem lehet.

Na sok ilyen után néha mikor vki belémáll, inkább már nem mondok semmit.

Régen én is ilyen voltam. Szabályosan a rosszullét kerülgetett, valahányszor valaki belém állt. Rosszabb napokon a hangom, a kezem is remegett, annyira féltem az ilyesfajta a helyzetektől.

Aztán egy idő után annyira rám is szállt pár osztálytárs, valamint a sulin kívüli életben is annyira gyakran kerültem ilyen helyzetekbe, hogy már megelégeltem. Onnantól fogva már nem hagytam magam, és azt sem, hogy szimplán átsétáljanak rajtam. Nem azt mondom, hogy könnyű volt, és azt sem, hogy nem remegett eleinte a hangom, de mára már eljutottam arra, hogy kellően és diplomatikusan ki tudok magamért állni. És az emberek is máshogy állnak azóta hozzám.