Vezetsz naplót?

Ha igen, mióta, hány éves korodtól? - tízévesen kezdtem írni először, de rendszeresen vezetni tizennyolc éves korom után kezdtem.

Most mennyi vagy? - Huszonnyolc

Napi szinten leírod, hogy mi történt veled aznap, vagy csak havi szinten, esetleg csak a fontosabb alkalmakat, évfordulókat, ilyenek? - Amikor eszembe jut. Néha naponta többször is, néha hónapokig semmi.

Milyen formában írod a naplód, online, számítógépen, telefonon, vagy könyvformátumban, papír alapon? - papíron, füzetbe írom. Tizenegy és tizenhét éves korom között sok blogot is írtam, ez megszűnt.

Képeket is csatolsz hozzá, vagy csak szöveg van? - időnként rajzolok, vagy papírokat teszek bele.

Inkább eseményeket írsz le, vagy a saját érzéseidet, gondolataidat veted papírra? - régen eseményeket írtam, manapság inkább érzéseket és párbeszédeket.

Mennyire titkosan őrzöd a naplómat? - Nem titkos, elérhető és látható helyen van, de nem örülnék, ha a párom belenézne.

Esetleg kiadatnád könyvkiadó segítségével, hogy az utókorra rámaradjon a műved? - Nagyon érdekes olvasmány lenne, de mivel fontos az íráskép és a látvány, nyomtatott szövegként értelmezhetetlen lenne.

Már nem, pedig szó szerint végigírtam az általános iskolás éveim, és közel egy tucat naplót írtam tele. Sajnos pont gimi alatt hagytam abba, pedig akkor indultak be a mozgalmasabb évek, az egyetemiekről nem is beszélve.

Akkoriban elég összevissza vezettem, de a heti több alkalom mindig megvolt. Volt, hogy a napi több is. Általában csak írás volt benne, de elvétve rajzoltam is, meg matricákat is tettem beléjük.

Az ágyam feletti polcon van az összes a mai napig, tehát teljesen látható helyen, és bárki leemelhetné onnan bármelyiket - mégsem örülnék, ha ez megtörténne.

Néha kicsit hiányzik, hogy így adjam ki magamból a gondolataim, meg "meséljek egyet", azonban annyira hektikusak manapság a napjaim, hogy nem lenne rá kellő időm, ha úgy becsülettél szeretném vezetni. Vagy ha lenne is, mástól, másból venném el rá az időt.

20/f vagyok, ősz óta írom, még 19 voltam. Bár hamarabb kezdtem volna.

Minden nap (hétvégén általában egyben) részletesen leírom, hogy mi történt velem és leírom a saját érzéseimet, másokkal való párbeszédeimet, a környezetemben lévő emberek helyzetét ís. A mélyebb érzelmi állapot pontos rekonstruálása szerintem legalább annyira fontos, mint hogy mi történt aznap.

Tableten írom jegyzetekbe.

Nem teszek hozzá semmilyen ábrát

Van hozzá kód, amit szerintem nem találna ki más

Nem adnám ki könyvben, idegenek számára nem lenne érdekes szerintem, bár ki tudja. De idős koromban a benne szereplő embereknek (akik még élni fognak), vagy más ismerősöknek, rokonoknak szívesen megmutatnám talán. De az se baj, ha sírba száll velem. Igazán csak nekem fontosak a benne lévő dolgok, magamnak írom elsősorban, hogy tanuljak belőle, utólag lássam a jövő jeleit, hibákat, nosztalgiázzak stb.

4 éves korom óta, akkor még csak nyomtatott betűkkel tudtam irni, szóval abban inkább rajzok vannak, meg később ilyen képregény-szerűségekben örökitettem meg, mi történt aznap. Rendes, irott naplóm olyan 9 éves koromtól van.

Jelenleg nem vezetem minden nap, mert semmi értelmét nem látom annak, hogy leirjam, hogy milyen rutinfeladatokat csináltam aznap, ha tényleg nem történt semmi izgi. Csak akkor szoktam irni, ha történt valami emlitésre méltó, de igy is sok a bejegyzés, mert zajlik az élet. Illetve még akkor irok sokat, ha valami nagyon erős érzelmeket vált ki belőlem, de ez ritkább.

Kézzel irom egy szebb füzetbe. Nem nagyon kell őket rejtegetni, egyedül lakom, és a táskámba se túr bele senki pl. munkahelyen, hogy elolvassa. Nem hiszem, hogy érdemes arra, hogy kiadják, annyira nem nagy szám a random életem. Egyetlen embernek mutattam meg az egyiket, és az édesapám volt, neki is azért, mert történt velem még 18 évesen egy elég traumatikus dolog, ami után volt egy szarabb időszakom, és nagyon aggódott, hogy mi van, én meg nagyon szerettem volna neki elmondani, de képtelen voltam rá, szóval odaadtam neki, hogy olvassa el. Illetve a legjobb barátomnak felolvastam azt a bejegyzést, ami róla szól, hogy mikor először találkoztunk, annyira irritált, hogy egy külön A5-ös oldalt irtam arról, hogy miért nem szimpatikus ez a random ember, akit most ismertem meg. Nagyon tetszett neki, mert elsőre hasonló véleményen volt velem kapcsolatban, és vicces, hogy ez mindkettőnkben hogy átfordult.