Akik még gyerekként, iskolában/közösségben agresszorok voltak, bántalmaztak (esetleg durvábban meg is kínoztak) valakit, de azóta más emberek lettek - Ti hogyan viszonyulnátok hozzá, ha az 'ex áldozatotok' próbálná felvenni a kapcsolatot?

Én agresszor voltam általános iskolában, most pedig szellemi munkát végzek, junior, de viszonylag, a budapesti lehetőségekhez képest komoly szakmai pozícióban.

Kínos helyzet lenne, valószínű én kezdeményeznék a lehető leghamarabb, és próbálnám fölvenni a kapcsolatot az áldozattal. Nyilván nem úgy rohannám le, hogy Szevasz Nelli, Zsolti vagyok, bocs hogy testképzavart okoztam 7.-ben vagy Hello Bence, emlékszel amikor bezártalak egy órára a szekrénybe XD? , de én hoznám elő.

Egyébként ezek miatt osztálytalálkozókra sem járok, nekem is trauma, csak a másik oldalról.

A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni sajnos.

Tutira menni akkor tudsz, ha vele magával beszelsz erről. Nekem nagyon közeli ismerősöm volt olyan, hogy gyerekkorában bántalmazta az osztálytársait, mindenkit terrorizált. Senki nem értette, hogy miért. Csak felnőttként ismertem meg, nekem elmesélte, hogy az apja övcsattal verte. Volt, hogy bepisilt. Az apja egy köztiszteletben álló ember volt mindig. Ma is az. Az ismerősöm ma vezető pozícióban van, állatokat ment, mindenkin segít, aki rászorul. Hogy vezekel, vagy mi az oka, sosem kérdeztem.

Másik példa egy volt ált.isk. osztálytársam, aki engem is terrorizált. Egy igazi sheggfej volt. Az apja a városban nagyon elismert ember volt. Csak a halála után merte a család bevallani, hogy egy agresszor volt. A gyerkeit és a feleségét is bántotta.

Ezek a gyerekkori traumák nem mentesítik a bántalmazót, de általában a kegyetlenkedő gyerekeknél soha nem egy szerető családi hátteret találunk, ha kicsit megkapargatjuk a felszínt. Én a másodikként említett személynek megbocsátottam, de nem kívánok vele soha többé, semmiféle kapcsolatot ápolni. Ma normális életet él, nincs családja, de semmi baj nincs vele. Nem szomjazom bosszúra, nem lehetetleníteném el, megtartom a véleményemet. Mindenkinek jár az új esély. Az, hogy te mit lépsz, rajtad múlik, de ha tényleg megváltozott, nincs okod tönkretenni az előmenetelét. Légy nagyvonalú.

Én úgy tekintek magamra, mint aki bántalmazó volt általánosban. Volt pár gyerek, akiket csúfoltak, és nem kiálltam mellettük, hanem én is gúnyolódtam, részt vettem a bántásban, ha nem is fő karakterként, meg nem is feltétlenül direkt módon velük szemben. (Kibeszélések voltak meg olyan, hogyha valaki hozzáért az egyik ilyen gyerekhez, akkor beletörölte a "Pisti-betegséget" másba és indult egy kb fogócska, amiben ha megfogtak, kergettem valaki mást. - féltem, hogy én is ki leszek rekesztve, ha nem)

Fizikai bántalmazás nem volt. 3 vagy 6 évig tartott

Illetve még van, azt már nem a kirekesztett gyerekekkel, hanem pont hogy a "menők" ellen követtem el. Egyrészt volt egy csaj akit szivattam szervezetten (nem túl komoly, inkább csak ilyen könnyedebb ártalmatlan prankek, a gond az volt, hogy szándékosan piszkálni akartam egy kicsit - mint bosszú, amiért hetente cserélte a barátnőit) meg volt még egy pár ember, akik megbíztak bennem párkapcsolati témákban, és tanácsot kértek. Én meg nem feltétlenül a legjobb tanácsokat adtam, néha megváltozott a véleményem hogy merre lenne érdemesebb vinni. Félig azért mert magam se tudtam 13 évesen nulla tapasztalattal, félig mert tetszett az egyik. De nem lett semmi nagy következménye, nem én szakítottam el őket egymástól vagy ilyesmi, sőt szerintem volt hogy segítettem is, de azért kavartam kicsit a sz.rt)

Szóval ilyesmik voltak, bánom és abszolút nem gondolom, hogy rendben volt, amit csináltam. Nagyon igyekezni fogok, hogy a jövőbeli gyerekeim ezt egyik oldalról se éljék át.

Ha találkoznék valamelyikkel? Nem lenne semmi, néha találkozom velük. Szerintem nem tart engem senki felelősnek, de persze bocsánatot kérnék, ha feljönnének azok az időszakok témának. Meg többször is elismertem társaságban, hogy milyen sz.rkavaró voltam, mennyire gonoszak tudnak lenni a gyerekek, én is.

"Most lehet, hogy azt hiszed meg tudod bosszulni, aztán mégis fordítva csattan az ostor."

Vannak pillanatok, amikor belül elragad egy erős indulat, hogy "aqvaélet" mennyire igazságtalan, és miért ne vegyek bosszút. Ilyenkor azt mondja egy hang, hogyha akadályozom az előmenetelét, azzal arányában nem is állok komoly bosszút, bizonyos szempontból eleve többre vitte - amiben engem meg közvetetten részben megnyomorított -, ha valami történne is melóhelyen, ami rajta csattan, csak 1-2 évvel veti vissza egy picit, aztán kész, továbbáll és folytatja. Miközben én meg ugyanúgy cipelem tovább a tőle kapott terheket.

De ez a belső hang. Nem, továbbra sem akarok bosszút, kivéve egyetlen esetben : ha továbbra is meg lenne az a morbid oldala a felszín alatt, és amit elért, azt nem változásból érte el, hanem továbbra is pszichopataként másokon gázolgatott tovább.

De ami infókat eddig összeszedtem róla (és személyesen eddig senkinek se mondtam el a 𝘬𝘰𝘮𝘰𝘭𝘺 𝘦𝘴𝘦𝘵𝘦𝘬𝘦𝘵), az alapján optimistán állok hozzá. Még nem veszek semmit sem 100%-ra, a munkakörében eleve fordulnak elő törtető "farizeus" típusú alakok is, de azért pár dolog gyanús (pozitívan).

Egyébként egy embernek, akinek van bejárása hozzá, bár viccesen, de mondta, lehet h. benéz hozzá és említi a dolgot.

Én most egyenlőre úgy vagyok vele, h. kivárom, ha eljutnak hozzá az 𝘪𝘯𝘧𝘰'𝘬, hajlandó-e ő kezdeményezni. Az is lehet pl. jelzésértékű, úgymond.