A kisgyerek gyakran változtatja meg ennyire az embert és a barátságot, lent folyt. Köv?

Szerintem igazad van, hogy ez zavar. Kár, hogy ők nem veszik észre magukat. Velük igazán semmi más nem történik? Semmi más nem foglalkoztatja őket?

Nekem is ovis fiam van, szoktam róla is mesélni a barátaimnak, mert néha tényleg baromi vicces dolgokat mond vagy csinál, meg vannak vele kapcsolatban érdekes dolgok, amiket elmesélek, de messze nem ő a központi téma, ha ismerősökkel, barátokkal találkozom. Hogy vele mi van, az leginkább nekünk, a szüleinek érdekes, meg a nagyszülőknek, dédiknek. A barátaimmal meg egy csomó más mindenről szoktam beszélgetni (na jó, pletykálni is, ha már itt tartunk), komolyabb dolgokról is, meg mindennapi dolgokról is, meg jókat röhögünk mindenfélén. Én saját magamat is unnám, ha csak a fiamról tudnék beszélni.

Különben meg, a fenti viselkedés még valamelyest érthető ott, ahol csecsemő van, akkor tényleg minden róla szól, főleg az anyukának, aki általában egész nap vele van, vele az első időkben tényleg nem nagyon történik más, hiszen kitölti a napjait a baba, bele kell rázódnia, ezért sem nagyon fér bele egy darabig más. Na de ahol egy ovis gyerek van...? Ott azért rendszerint már mindkét szülő dolgozik, valamilyen úton-módon élnek társasági életet, több idő jut már a saját kedvteléseikre, stb. Szóval egy ekkora gyerek mellett nekem tényleg nagyon bizarr, hogy semmi más témájuk nincsen.

Próbáltatok beszélgetni velük más dolgokról is? Olyanokról, amik titeket foglalkoztatnak? Mert hát persze, hogy ők arról mesélnek, ami náluk most a központi téma, de ettől még ti is mesélhettek arról, ami nektek fontos, vagy azt meg sem hallják? Úgy viszont elég egyoldalú a dolog.

Nekem még nincs gyerekem, de nagyon foglalkoztat már a téma, sokat olvasok róla, de arra mindig figyelek, hogy ne csak erről beszéljek, és érdekel is, hogy a barátokkal mi van. Munkáról, hobbikról, utazásról nem tudtok beszélgetni?