A lelki ismeret, illetve erkölcsi kérdés?

Ezek nagyrészt a szocializációból, egymásra utaltságból következő tanult dolgok, melyek létrejöttének oka az ösztönös késztetés. Nem csak az embereknél van ez a jelenség, például az állatok is elszégyellik magukat, elbujdosnak, ha olyasmit csináltak, ami esetleg a szociális helyzetüket, megbecsülésüket rontja.

Minden ember szeretve akar lenni, egy érzelmileg stabil, biztonságos környezetben. Ez különösen a gyerekkora jellemző. Javarészt ekkor tanulja meg az ember ezeket a dolgokat. Ez egészséges keretek között a jó szocializációt, a biztonságot szolgálja. Nyilvánvaló, hogy akkor a legkisebb a veszély, ha senki nem árt senkinek. Ez értelemszerűen nem lehetséges, viszont a lelkiismeretes ember törekszik arra, hogy visszaszorítsa a mások ellen elkövetett dolgokat, főleg akkor, ha azok egyébként szükségtelenek. Ez a társadalom szempontjából hasznos. A káros lelki ismeret az, amikor már olyan szintet üt meg a dolog, hogy az illetőnek szociális fóbiái, szexuális szorongásai lesznek. Ilyenkor általában a zsarnoki szülői magatartásban, vagy a kirekesztettségben (rasszizmus, homofóbia áldozatai) keresendő a probléma oka.