Hogy deríthetném fel az elrejtett gátlásaimat?

Hasonló cipőben járunk. Egyszer emlékszem, volt egy társaság, akikkel kb. három hét alatt ismerkedtem meg (előtte osztálytársaim voltak, de közömbösek felém. Én szintúgy) Na ennek a társaságnak minden tagja ugyanoda járt filmeket nézni, ahová én. Egyszer egy este megkérdezték merre megyek, miután véget ért a vetítés. Ők elmondták, hogy ők merre és meglepődtem, hogy egy az útvonal, de annyira új arcok voltak és annyira normálisak, hogy bennem megszólalt egy belső gátlás:

- Állj! Mit akarsz te tőlük? Hiszen eddig sem ismertek... ugyan felesleges pattognod, te attól még jóbb arc nem leszel késő már nekik jópofiznod.

Ezért felszálltam a buszra és nem gyalogoltam velük. Gondolj bele, hogy ilyen apróságokon csúszik el az élet. Pedig lehet az este még elhívtak volna valahová, mondjuk bulizni még azon a héten, aztán pillangó hatásként előrevetítve, lehet életre szóló barátság is kerekedett volna belőle. Ha hasonló reflexet vagy gátlást érzel, akkor avatkozz be és tedd meg a lépést embertársaid felé. Fájdalmas lesz, és fura érzés, még lehet bele is pirulsz..., én speciel ostobának éreztem magam, de amíg cselekszel nem gondolva semmire az az idő már elég megpróbálni mindent, amit előtte lehetetlennek hittél pl. Bundle-Jumping - Addig félsz, amíg lefelé nézel a magasból, de ha egy másodperc alatt eldőlsz és rájössz, hogy nincs esélyed visszafordulni (mert zuhansz/ elküldted a levelet, mondjuk facebookon és nincs esélyed visszavonni), akkor jössz rá, hogy nem is olyan vészes áthidalni az ilyen kritikus pillanatokat pl. megszólítani egy lányt, aki mindig is tetszett, de sose merted (és rádöbbensz, hogy vele is lehet csak úgy beszélgetni a semmiről, mint mással), vagy visszaszólni a legnagyobb szemétnek, akit ismersz, hogy végre észrevegye magát. Esetleg olyan dologban veszel részt, amit eddig nem próbáltál, legyen az bármekkora őrültség például: Bebeszéled magadnak, hogy ilyen, olyan okok miatt nem jó fesztiválokra járni, aztán elméssz és nagyon megtetszik. Ki kell kapcsolni a vészcsengőt, mert holnap, vagy holnaputuán, vagy hetek, hónapok, évek mulva meghalsz már meghalsz, és minden pillanat kifolyik a kezeid közűl, ha nem teszel érte, hogy megragadd. (18 F)

(Bocs, hogy ennyi idősen oktatlak ki, de az alapján, amit írtál az én önbizalomhiányom sokkal csekélyebb a tiednél és remélem számodra is tanulságos lesz ez az eset, amit írtam.)

A saját gátlásait csak azok tudják feloldani akik jól ismerik magukat is és az embereket is. Akik nem ilyenek, azoknak jobb szakemberhez fordulni.

Az ellenkező nemmel szemben tanúsított magatartásod teljesen tipikus olyan embereknél akiket már sok elutasítás ért. A frusztráció csökkentése érdekében ezért az ilyen ember az "akkor inkább nem is kell" attitűdöt veszi fel, hogy megóvja magát a további csalódástól, mert ha nem próbálkozik, nem is érheti elutasítás, plusz a tény hogy ő utasíthat el másokat, jó érzést kelt benne.