Ti mit tennétek a helyemben?
Van egy barátnőm, aki jobb módú, mint én. Van pár eladnivaló cuccom, ami megtetszett neki, és mivel barát, félreraktam neki, sőt, mondtam, hogy neki még olcsóbban is adnám, mivelhogy barát.
Félre is raktam, mert mondta, hogy most nincs pénze. Ez volt lassan négy hónapja. Azonban most vette egy vadiúj kanapét, meg rá egy elég drágának tűnő huzatot, és vidám-boldogan mondta, hogy hogy örül.
De közben mások meg elkezdtek érdeklődni az eladnivaló cuccaim iránt, és amikor ezt mondtam barátnőmnek, hogy elvinnék őket, ő majdhogynem kiakadt, hogy de hét neki ígértem. Furdalt is a lelkiismeret, de mivel nekem tényleg nincs pénzem, ezért nagyon sürgető lenne eladnom ezeket a holmikat.
Jogos volt-e, hogy kiakadt barátnőm? Vagy én baltáztam el, mert a mondás szerint ugye üzletben nincs barátság? Nem szabadott volna hagynom, hogy lefoglalja ezeket az eladnivaló cuccaimat? Vagy lefoglalhatta volna ugyan, de kellett volna szabnom valami időbeli határt, hogy meddig foglalom neki? Mert ugye én arra számítottam, hogy valamiféle elvárható időhatáron belül valóban meg is fogja őket vásárolni. És ha más nem érdeklődne a cuccok felől, akkor foglalnám én neki, nem lenne gond.
Ti mit tennétek a helyemben? Mi itt a hiba szerintetek? És hogyan lehetne ezt a kínos helyzetet most megoldani?
válasza:
válasza:Mond el a barátnődnek, ha nem vette volna még észre, hogy Neked fontos a pénz, és azért 4 hónap nem kis idő.
Ha ezen megsértődik ennek tudatában, akkor nem is tudom...barátnő akkor?
Vannak az üzleti életben alapvető etikai formák, barátnőd elég rendesen felrúgja ezeket.
Én sok holmit adok veszek, de bármilyen apró korrektségi forma be nem tartása után már elállok az üzlettől.
válasza:Ahogy látom, tudod Te, hogy hol hibáztál.
Mondd meg neki, hogy 10-ig félreteszed neki az ígért holmikat, de ha addig se viszi el, akkor muszáj lesz eladnod, mert meg vagy szorulva. Mondj határidőt, és nem lesz sértődés. Ezt meg kell értenie.
Ha ezen megsértődik ennek tudatában, akkor nem is tudom...barátnő akkor?
Igen, e már nekem is eszembe jutott :/
Ha én lennék a helyében, én megérteném őt, hogy szüksége van a pénzre, ígéret ide vagy oda.
Mert amúgy jól tudom, hogy ígéret szép szó, betartják úgy jó, ez teljesen világos, és épp ezért érzek lelkiismeret furdalást.
Csak én úgy működök, hogy ha lefoglalok valamit, akkor én úgy vagyok vele, hogy azért van egy bizonyos idő (ami nem hónapokat jelent), amíg úgymond elvárható, hogy félre legyen téve, de az azért hónapokat jelent :/ Vagy nem tudom, lehet, másoknál ez is belefér, gondolom különösen akkor, ha kb. hasonló anyagi szinten vannak, akkor ez talán nem is számít, vagy nem ennyire, ezt is elfogadom.
De én még ilyen helyzetben nem voltam, mint ebben most, és rém kínos számomra. Ráadásul higgyétek el, nem is figyelmeztetem őt,hogy "na mi lesz már" és nagyon óvatosan használom a szavakat is, ennek ellenére mintha ő nem érezné, hogy azért ez kétoldalú dolog...
"Én sok holmit adok veszek, de bármilyen apró korrektségi forma be nem tartása után már elállok az üzlettől."
Ezt kifejtenéd, kérlek? Mert én üzletben elég hadilábon állok, és nem nagyon tudom, mi illik, inkább csak sejtéseim vannak, de szívesen meghallgatnék pár jótanácsot, hogy legközelebb mire vigyázzak, vagy mik lehetnek (még) buktatók. Köszönöm!
válasza:És én mg azon is izgulok, hogy tönkremehet ebbe a barátságunk.
Vagy ha ilyesmibe tönkremehet, akkor olyan is volt? :/
válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!