Pókiszony a köbön?

A pókfóbiából való kigyógyulásban segít a tapasztalatszerzés. Ismerkedj a pókokkal.. Ha találsz egy pókot, ne öld meg, hanem próbáld meg a kezedre rávezetni, és hagyd, hogy ott mászkáljon. Eleinte iszonyat félelmetes lesz, remegés, szapora légzés, adrenalin az egekben... De aztán lassan kezdesz megbarátkozni a helyzettel, látni fogod, hogy hiába mászkál rajtad, nem okoz semmi bajt.. nem csíp meg, nem zabál fel. És mikor majd felismered, hogy igazából a mászása nem a támadásodra irányul, hanem a menekülésre, akkor már nem fogsz félni tőle.

Eleinte kisebb, "esztétikusabb" pókokkal érdemes próbálkozni, aztán fokozatosan haladva a félelmetesebbekig.

Én is nagyon iszonyodtam a pókoktól, aztán egyszer erőt vettem magamon és egy kaszáspókot megzavartam, mire elkezdett a földön futkosni. Mindig elé raktam a lábam, mire végül felmászott rá. Aztán mászott felfelé, csikizett a lábaival. Rájöttem, hogy így nem is olyan félelmetes, ha közben figyelem, akkor ijednék meg, ha észrevenném egyszer csak, hogy már a combomon mászik.. De így, hogy végig követtem a mozgását, nem volt félelmetes.

Azért van ez a pókfóbia, mert az őseink kisemlősök voltak, akikre vadásztak az akkor még nagyobbacska pókok. És a ragadozóktól való félelem bennünk maradt amolyan csökevényként.

Szia!

Jókat írtak az előzőek, bár nagyon nem mindegy a fóbia erőssége.

Nekem brutális erős fóbiám van (ízeltlábúra de nem pókra), nagyon pici korom óta. Kínkeservesen lassan, sok szoktatással eljutottam odáig, hogy ha képeken, videón látom, csak enyhe undort érzek, múzeumban preparálva megnézem (megint csak émelygés, de semmi majré), szabad téren kisebb példányok nem zavarnak, vagy nagyobbak ha NAGYON messze vannak és nem közelednek.

Rengeteget olvastam az állatról, néztem képeket, próbáltam megérteni a fóbiát - szintén kiskorom óta és máig tart (felnőtt vagyok), de ezek az eredményeim csak.

Egy zárt térben - főleg saját lakás - összezárva vele, vagy autóban, buszon ahol menekülési útvonal nuku, akkor is instant pánikroham, pláne ha nagy dögről van szó.

Még annyira se bírom megközelíteni hogy újsággal agyonverjem, és ha sikerül is lecsapni és öt réteg papírtörlővel gyorsan kidobni (mert kisebb), akkor is órákig az egekben a pulzusom, zihálok, minden apró mozdulatra paranoidan kapkodom a fejem.

Nem mindegy a fóbia erőssége, sajnos.