Ez mire utalhat egy emberrel kapcsolatban? Ezzel van valami baj?

Egyáltalán nem biztos, hogy a felületes barátságokat kedveli, ha valóban művész hajlamú ember. Inkább az a baj, hogy nem talált még soha olyan barátot, aki megüti az ő mércéjét. Ez az egyik verzió.

Ez abban az esetben igaz, ha okos, tehetséges, a zárkózottsága abból fakad, hogy a saját mély és gazdag belső világában él. Az ilyen ember szinte teljes mértérben introvertált, azaz befelé forduló. Az introvertált hamar emberek elfáradnak az emberek között (különönsen tömegben), és kimerülnek, az extrovertáltak pedig az emberek között töltődnek fel.

A másik verzió az, ha ez a zárkózottság-művészhajlam stb. csak egy gondosan felépített homlokzatm, egy megcsinált póz. Ebben az esetben nagyon is lehetséges, hogy egy üresfejű-üreslelkű lufiról van szó, aki megjátssza magát. Neki valóban felületes kapcsolati vannak, hiszten maga is az: felületes és üres ember.

"Főleg arra szeretnék választ kapni, miért unhatja meg az embereket? Mindig akkor, amikor ugye általában az emberi kapcsolatok, mélyebbé, szorosabbá válnak."

Az első esetben fél tőlük, fél a közelségtől, fél attól, hogy csalódik - ha egy igen-igen tehetséges emberről van szó, akkor ez nem is csoda. Az a csoda, ha magához való embert tud találni.

A második esetben szintén ott a félelem, de ez más gyökerű: ha közel enged bárkit is magához, akkor ott az elköteleződés veszélye, ill. egy még nagyobb veszély számára: belátnak a falak mögé és meglátják belül a Semmit belül és a pózokat, rájönnek a hazugságra és otthagyják.

Mindketten félnek az elhagyattatástól, a csalódásoktól, ezért nem engednek magukhoz közel senkit. Csak amíg az első típusban levő emberhez idővel mégis közel lehet kerülni - különönse, ha az ember megüti a szellemi színvonalat - a másodikhoz szinte soha.

A felszínen azonos vonásaik vannak, de a valódi személyiségük gyökeresen eltérő. Idő kell, amíg rájössz, hogy melyikük melyik.