Miért undorodik az ember a levágott körömtől?

Ez egy nagyon jó kérdés...Legalábbis az első.Én nem értem egyébként.Személy szertint engem nem kifejezetten zavar sem a kézen, sem pedig levágva.

A második kérdés azért más tészta :)

Nem vagyok az a taperolós ember, inkább szeretek távolságot tartani másoktól. Ennek ellenére nem undorodom mások körmétől, persze nem vágyom arra, hogy másnak a levágott körmeit a kezemmel gyűjtsem össze, hiszen a köröm alatti rész, a kosz egyik gyűjtőhelye.

A levágott testrészek izgatnak a legkevésbé. Nyilván felvenném, zacskóba raknám és jegelném. Szóval emberek, ha leszakad valamilyen végtagotok és megtalálom, én veletek együtt adom át a mentősöknek.

szerintem ez olyasmi lehet, hogy a hátrahagyott, elhalt dolgoktól ösztönösen távolságot tartunk.

Ahogy a halott embertől is félünk, viszolygunk, úgy az elhalt, felesleges darabjainktól is..

például amit a wc-ben hagyunk, a levágott köröm, levágott haj, egyéb testszőrzetek (pl ha benne marad a kádban), napégés után lehámlott bőr, a sebről leszakadó var. Már nem tartozik az élő szervezethez, már kellemetlen a közelsége.

A leszakadt fül meg inkább szerintem olyan, mint mikor egy nagyon furcsa, beteg, torz embert látunk. Nem természetes, nem a megszokott módon néz ki, ezért feszültséget kelt bennünk. Például egy önálló testrész a test nélkül, egy végtaghiányos ember, eltorzult arc, önkéntelen mozgások, rángások valakinél, tehát minden, amit igyekszünk nem megbámulni.