Ilyen körülmények közt hogyan ne veszítsem el/nyerjem vissza az önkontrollt?

Gyakorlati tippek kellenének.

Középiskolában kollégista voltam, most végeztem. Jól tanultam, minden rendben volt velem (többnyire), bár a bulikban kicsit szétcsúsztam, és néha jól esett a fizikai fájdalom, a lényeg az, hogy amit akartam, azt elértem (pl. jó tanulmányi eredmények, nyáron munkahely, szép, izmos alak, jogosítvány, nyelvvizsga, stb.)

De amióta itthon vagyok egy komplett csődtömegnek érzem magam, minden reggel kb. 10-ig alszok, edzeni hol elmegyek, hol nem, zabálok kétpofára, nincs rend a szobámban és két hete egy könyv nem volt a kezemben. Soha nem voltam az az elalvós típus, de egyszerűen képtelen vagyok reggelente kikelni az ágyból, olyan lusta lettem.

Dolgozni két hét múlva kezdek, az rengeteg idő.

És nincs kivel beszélnem, a barátaim abban a másik városban vannak, ahol koleszos voltam, anyámék meg állandóan étkészlet-töréstesztet hajtanak végre a konyhában.

Nem bírom tovább, és félek, hogy megőrülök, vagy egyszerűen csak "szétfolyok", és nekem is ilyen semmilyen életem lesz, mert párolog el az akaraterőm meg a motivációm.

Leírom, miket kellene megcsinálnom minden nap:

- Felkelni 7-kor

- Összerámolni a szobám, hogy ne úgy nézzen ki, mint egy lomtár

- Elmenni edzeni

- Gyakorolni idegen nyelvet (elkezdtem tanulni japánul egy éve, de időhiány miatt elhalasztottam, most rengeteg időm van, és egy ismerősöm skype-on tanít heti kétszer, de emellé kell gyakorlás)

- Reggelizni, ebédelni, uzsonnázni és vacsorázni (ennyi! Nem 10x enni egy nap...)

- Írni vagy olvasni

- Megtanulni 3 naponta egy verset (hogy ne essek ki a gyakorlatból, szeptemberben egyetemre akarok menni...)

Tanácsok, tippek? Hogy hogyan vegyem rá magam bármire is?

19/L