Nem akarok felnőtt életet élni?

Ilyen körülmények között szerintem normális. Ha ennyire nem marad időd másra a munka mellett, az már olyan, mintha azért élnél, hogy dolgozzál, pedig ez fordítva igaz.

Teljesen normális. Mindenkinek ki kell élnie magát fiatalon, hogy később normális felnőtt életet élhessen. Itt nem konkrétan a minden hétvégén berúgásra gondolok, hanem arra, hogy minden embernek vannak olyan dolgai, amit igazán csak fiatal korban lehet megvalósítani és szüksége van rá, hogy legalább belekóstoljon. Ha 25 éves korodig ezeket meg tudod valósítani, vagy legalább kipróbálni (ha nem tetszik élőben úgyse folytatod majd), harminc éves korodra már tudsz olyan dolgokkal foglalkozni, mint a munka és a családalapítás, és teljesebbnek fogod érezni az életed. Ha a fiatal korod kimarad, az később súrlódásokhoz vezethet az élet minden terén, extrém esetben elveszítheted miatta a munkahelyed vagy elválhatsz a férjedtől/feleségedtől (nem tudom, fiú vagy lány vagy-e). Jobb, ha most, 21 évesen bulizol/kocsmázol/szórakozol, mintha 30 után, esetleg családos emberként jönnél rá, hogy erre mindenképp szükséged lenne.

Amit nem akarsz, azt ne csináld...