Miért kerülök ilyen gyakran áldozat szerepbe?

Nagyon átértem amit írtál. Átmentem ezeken is. Folyamatosan közröhej tárgya voltam az iskolában. Akármibe kezdtem, lehetett az jó vagy rossz, gyakran azért bukott el, mert pár nagyszájú paraszt addig szívatott vele, hogy inkább feladtam. Sok évig gitároztam, (ez szerintem nem egy olyan dolog amivel csesztetni lehet a másikat), és gyakorlatilag szégyellnem kellett, mert az a valag paraszt az iskolában még ebből is képes volt kihozni a rosszat.

A középiskolában úgy döntöttem, hogy új életet kezdek, de persze nem lettem népszerűbb. Ott is ment a bulling. Egy srác egyszer végig dobált órán, konkrétan az egész osztály azt nézte, és ezen hangosan röhögött. Az volt az egyetlen alkalom amikor életemben ki mertem állni magamért, és amikor az a hájas darab szar belém kötött szünetben (mert ugye kisebbe, gyengébbe könnyű) helyből bevertem a srácot két pad közé. Persze nem számított rá, hogy egyszer vissza ütök, ha rendes verekedés lett volna, biztos elagyal. De így legalább többé nem mert kezdeni. Aztán az évek alatt oldódtam. Humorral és öniróniával sikerült kiszednem a dolgok méregfogát az utolsó két gimis évre, így azok egészen jók voltak.

Bekerültem az egyetemre, elköltöztem otthonról a fővárosba, a régi osztályommal gyakorlatilag senkivel nem tartom a kapcsolatot. Volt egy kis baráti társaságunk, ami még a gimnázium alatt alakult ki. Tényleg jó csapat volt, persze cseszegettük egymást, ahogy illik, és persze mindig aránytalanul többet kaptam mint a többiek, de ott már ezt el lehetett viselni. Egészen kb fél évvel ezelőttig, amikor mintha egy rémálom elevenült volna fel: Ezzel a baráti térsasággal egy nagyobb csoport rendezvényén voltunk, sokan. Volt egy csomó jó csaj, minden mi kell, tök jól indult az egész. Aztán az egyik "barátom" storyzósra itta magát, és olyan halálra alázott, hogy gyakorlatilag azóta, ha azok közül az emberek közül valaki elmegy mellettem az utcán, elkezd kuncogni. Kiderült, hogy ameddig benne voltam ebben a társaságban, addig is folyamatosan mögöttem ment a szidás, csak azért hívtak el mindenhova, hogy legyen kivel kicseszni. Meg, hogy lehessen "Rajtunk lóg folyton egy balfék.." kezdetű szövegekkel csajozni. Azóta velük se beszéltem.

Nagyon rossz ez az egész. Bennem is rengeteg elfojtott agresszió van. Átlagosan nézek ki, kívülről nem látszik, de valahogy bevonzom ezeket a dolgokat. Ha egy nagyobb társaságban kerülök, vagy kussolok mint légy a falon, vagy százszor meggondolom, hogy mit mondok.

Fizikailag még mindig mernek kötözködni, csak már nem éri meg nekik. Hosszútáv futó lettem, ami ugye nem az izomtömegről szól, viszont bárkinek kirúgom pár bordáját a helyéről ha arról van szó.

20F

#StopBulling

Igazából egy megoldás van erre, a legelején ha elkezdi valaki a zaklatást bántást, ki kell ütni, meg kell verni. Még az se baj ha nem sikerül,és ő is megver,de legközelebb ha beszól ugyanúgy neki kell esni . Nem fog neki tetszeni még ha te is vagy a gyengébb de ezeket az "embereket" csak így lehet tanítani: ha ok nélkül megalázom ezt a gyereket ,akkor jön a pofon. Ezek olyat keresnek aki nem védi meg magát nem szól vissza nem veri meg őket. Ha masszív ellenállásba ütköznek az már nekik nem poén, mert veszthetnek és háborúba keverednek. Nem háborút akarnak hanem egyoldalú alázást.

Amit sokan ajánlanak :hogy ne vedd figyelembe amit mond az nem működik! Ugyanúgy folytatják mert látják hogy csak úgy teszel mintha nem érdekelne,de lassan tönkremész belé. És ez a céljuk.

Nem fog nektek ez tetszeni, de őszintén szólva azért te is hibás vagy ebben kérdező. Ha tele vagy lelki problémákkal, el kell menni pszicholgushoz, aki segít ezeket feloldani és kezelni. Miért nem kértél senkitől segítséget? Mert erről semmit nem írtál.

Állításod szerint annyi agggresszióval vagy tele, hogy "ha robbannál, ott vér is folyna", ezzel szemben csak összemész mindig picire, ha valki bánt téged. Miért nem mentél el soha önvédelmi tanfolyamra? Vagy küzdősportra vagy báremilyen sportra, ami önbizalmat ad és fizikailag is meg tudod magad védeni?

Összegezve: sírsz a helyzeteden, ülsz nyakig a szarban és várod a csodát, mindenki más hibás és rossz rajtad kívül, ellened van az egész világ... Na ilyen hozzáállással nem csodálom, hogy ilyen lettél. Helyetted SENKI nem fogja ezt megoldani, igenis vegyél erőt magadon és OLDD MEG A PROBLÉMÁID! Kérj segítséget, tegyél önmagadért. Ha téged ez nem érdekel a javulás, senki mást nem fog. Ezen gondolkozz el.

Szia!

Átérzem a helyzetedet, holott én "zaklató" voltam, nem vagyok ilyen amerikai filmes, sztereotípía, hogy kövér, hájas stb., csak egy átlagos srác. Azt kell, hogy mondjam, azért cseszegettük a sok kis nyomorultat, mert valahol a természetes szelekció elvén, nem kellene, hogy ilyenek mint te megmaradjanak. Nehogy már azt gondold, hogy létjogosultsága van egy ilyen gyenge embernek a társadalomban, az ilyenek húzzák vissza a társadalmat. Persze, volt aki engem is vagy a barátaimat bekínálta, de azt azonnal szétvertük. Szerencsére több küzdősportban is jártas vagyok. Továbbá nem csak a kis nyomikat cseszegettük, hanem pl a kövéreket, meg mindenkit, akinek nagy arca volt a suliban. Egyfajta egyensúlyt teremtettünk. Ugyanakkor volt olyan kis szerencsétlen, akit sokat bántottak, de a védelmünkbe vettünk, így nem voltak elnyomottak, de nagyképű állatok sem. Szerintem mi cselekedtünk helyesen!