Mit takarhat ez?

Azért, mert saját magad látod bennük. Egész életedben magadat láttad a tükörben, és gondolom szereted is magad, tehát te magadhoz, a te kinézetedhez a saját önzetlen szereteted társul. De hogy kivel barátkozol, azt nem csak ez befolyásolja. Számít az öltözködési stílus, hogy milyen zenét hallgat, számít hogyan viselkedik. Akikkel barátkozol, azok ezen dolgai szimpatikusak neked. Ezért barátkozol velük.

Nem. Engem a kinézet nem befolyásol. Számomra a viselkedés a szimpatikus. Elsőként az, hogy az illető viselkedése mellett saját magamat adhassam, ne kelljen kihúznom magam és feszítenem, hogy társként kezeljen. Sem elmélyítenem a hangom, hogy erősebbnek tűnjek. És gyűlölöm, ha másokról beszélnek nekem. Annál fárasztóbb és unalmasabb dolgot el sem tudok képzelni. Vagyunk ketten, és beszélünk egy harmadikról, aki ott sincs? Miért? Azon már túlléptem, hogy a kinézetet és származást nézzem. Bizonyos esetekben függ a kinézet, pl. valakiről lerí, hogy nem tisztes, vagy agresszív. Azokkal nem barátkozom. nekem is barna szemem van, és barna hajam. De nagyon barna. gyerekkoromban szinte fekete volt a hajam, a szemem pedig még most is nagyon sötét. Érdekes módon a bőröm sokkal világosabb mint másé, de ez nem is számít. Régebben pl. én nem szerettem a világos szemű embereket. Olyan hullaszemük volt. Irtóztam tőlük, nem volt kellemes a szemükbe nézni. Azóta változtam. Volt egy pánk rocker hülyegyerke osztálytársam, akinek ugyanúgy sötétbarna szeme, sötétbarna haja, és nagyon világos bőre volt. Az egyezés nem jelentett semmit, ugyanolyan gonosz volt mindenkivel, velem is. Attól, hogy valaki hasonlít rád, meg lehet, hogy a munkahelyen ő fog a leginkább keresztebe tenni neked. Attól, hogy valaki szimpatikus, még nem lesz rendes. Lehet, hogy sokkal rendesebb az, akitől undorodsz (ok nélkül). Ezt még nem érted meg, remélem majd az élet rávilágít arra, amit mondani akarok neked, és nem csak érteni fogod, hanem át is fogod érezni.