Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Mit tudnék csinálni hogy újra...

Mit tudnék csinálni hogy újra a régi legyek?

Figyelt kérdés

nem is tudom hol kezdjem... 20éves vagyok most és régen olyan ember voltam 15,16,17évesen hogy jó tanulo érdeklődö szerettek a barátaim sok embernek én voltam a legjobb baratja állandóan eljártunk csajozni bulizni volt életcélom aztan megismerkedetem 1lányal akibe beleszerettem összekoltoztunk 2évig egyutt laktunk a szüleinél nagyon szerettek a szulei is engem jártam iskolaba jól tanultam programozo akartam lenni és aztis tanultam kozépiskolaban az osztalyban én voltam a legjobb angolt emelt szinten tanultam melette franciat tanulgattam büszke volt ram mindenki, a barátnőm barátnőivel is nagyon joba voltam szerettek velem beszélgetni és igy éltem az életem boldogan, sok lanynak bejottem néha olyanoknak is hogy else tudtam hinni, de önbizalmam nagyon sok volt, és aztan 2év utan egyszer csak barátnőm megcsalt egy sráccal aki mar dolgozott és volt meloja kulfoldon elmondta nekem hogy neki igy nem jo mert nekem nincs pénzem és naluk lakok ő mar tovabb akar lépni elhagyott aztan annyira depresszios lettem hogy nemtudtam haza menni a szuleimhez mert oket utaltam emrt alkoholistak ezert hat parnapra mentem az utcara utana pedig egy félévre befogadott az egyik haverom ott aludtam a foldon és naprolnapra jobban elveszitettem a motivaciom a célomtol mar nemtanultam csak eljartam iskolaba nemfigyeltem faradt voltam mindig aztan elkezdtem mar nembejarni és kirugtak! haza mentem a szuleimhez itt mar annyira elhagytam magam hogy nem furodtem nem jartam sehova budos voltam a haverjaim mondtak hogy mar buktam nem lesz belollem semmi megelégeltem most beiratkoztam 1 iskolaba sima érettségire

nemtudom mar hogy mit is akarok az élettol a barataim utalnak megis értem hiszen nagyon hulye gyerek lettem nem érdekel semmi csak a pialas meg a csavargas mar egy nőnek se jovokbe még azoknak se akik régen osszeakartak velem jonni ha elmegyek bulizni nem akar senki velem lenni az iskolaba egyedul ulok nemtudok mar ismerkedni se még fiukkal se pedig mar masféléve hogy vége a volt sajommal azota nemvolt senkim még csak 1nohoz se értem hozza akinel probalkoztam mind lekoptatott 2honap mulva érettségizek minden tudasoamt elfelejtettem mar amire azt mondtam multkoraba hogy sima ugy lesz nemtudok semmi annyibol all a napom hogy zenet hallgatok és facbookozok meg jatszok... ha belenézek a tukorbe csak egy vesztest latok nem vagyok megelégedve a kulsommel alig merek emberek kozé menni és ez benne a legdurvabb hogys régen megg pont az ellenkezoje voltam! egy példa azzal a lannyal akivel joba volt a régi énem ma mar talalkozunk és inkabb lehajtja a fejét és nemis koszon de nem csak ő hanem sokan azt mondjatok megg HOGY LEHETNÉK ÚJRA A RÉGI aki egy határozott srác volt kezdek kifutni az idobol ha megbukok az érettségin is vége az életemnek



2017. márc. 13. 09:45
 1/2 anonim ***** válasza:
Mi lenne ha elkezdenél tanulni? A face meg a játékok helyett... Nincs kedved hozzá? Hidd el nekem sincs, de KELL! Nincs más hobbid ( sport, zene, bármi)? Próbálj meg más közegbe kerülni, ahol még nem ismernek, ott talán könnyebb az újrakezdés. Nem kell feltétlen olyannak lenned mint régen! Más dolgokkal is tetszhetsz magadnak, és a barátaidnak is! Vannak/voltak céljaid: tegyél értük, örülj, hogy neked már megvannak ezek, mert sokaknak még ez is gondot okoz. Programozó akarsz lenni+sokat játszol-> mi lenne ha pl. szabadidődben játékokat csinálnál? Amúgy meg hidd el csajok nélkül is lehet élni, ha összejön, akkor hurrá, ha nem jobb egy ideig pihentetni az ilyet, aztán újrakezdheted....
2017. márc. 13. 16:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:

Határozott nem az lesz, aki elhatározza, hogy az lesz, hanem akinek sikerülnek a dolgai. Azért pedig meg kell dolgozni, meg kell küzdeni. Nem vagyok híve annak, ha gyerekkorában mindent megkap az ember, mert onnan nincs hova fejlődni. A csúcsról csak lefelé vezet út.

Nagyon nem irigyellek. Baromi nehéz lesz innen talpra állni. Én fordítva voltam: már a középiskolát is éjszakai vagonrakásokból fedeztem, nem voltak szüleim. Akkoriban nagyon nem irigyelt senki, de így lett boldog az életem, mert megtanultam, hogy ha akarok valamit, csak magamra számíthatok. Neked is ezt kell felismerned, s eszerint élned.

2017. márc. 14. 17:02
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!