Mas is járt már úgy, hogy elvégzett egy egyetemet vagy főiskolát és nem tudott benne elhelyezkedni?

Fősulit végeztem és nem felelt meg egyik állás sem. Amikor elvállaltam valamelyik állást, a tékozló fiúnak éreztem magam. Vagyis szomorúság lett úrrá rajtam amiért tudtam hogy otthon megvan a szüleim kiváló megélhetést és szabad életet biztosító maszek gazdasága, én meg idegen munkahelyeken próbálkozok. Persze a szocializmusban amikor végeztem, még kötelező volt valahol dolgozni, és ha szocializmus maradt volna akkor indokolt lett volna hogy ma is idegen munkahelyekkel próbálkozzak a kötelezősége miatt. De tudva hogy a rendszer megváltozott, nem éreztem jól magam idegen munkahelyeken ezért visszaszivárogtam a maszek gazdaságba. Például telepítettünk erdőt, adtunk bérbe földeket és lakást, valamint megtemeljük amire szükségünk van. És egyáltalán nem bánom hogy nincs állásom, mert az év 365 napján szabad vagyok és időmet a családommal tölthetem.

Az egykori tankörtársakkal valóban nem tartom a kapcsolatot, no nem azért mint ha fent hordanám az orrom amiért nem alkalmazott vagyok hanem épp ellenkezőleg. Ők szoktak elég arrogánsan kérdőre vonni miért nem dolgozom. Pedig a válasz nagyon egyszerű, nem vagyok hajlandó olyan munkát elvállalni amihez egy érettségi nélküli szakmunkás is bőven elegendő. Márpedig a rendszerváltás utáni keleti blokk eléggé erről szól, hogy például egy CNC gépkezelőnek is diplomást keresnek, amit mi valamikor szakmunkásképzőben tanultunk.

Hát ja.

Nem igazán találok olyan helyet, ami a szakmámba vág, mindig jön más.

Volt évfolyamtársakkal meg annyira nem is voltam jóban, van aki már más országban van.

Nem is érdekelnek nagyon, megvagyok nélkülük.

Szerintem nagyon sokan más területen dolgoznak mint ami a végzettségük.