Ti mi alapján ítéltek meg másokat?

A szóhasználata nem zavar annyira (ha itt pl. káromkodásra gondolsz:D), sok ismerõsöm van, aki habár mond ronda szavakat, amellett értelmes, nem ítélem el. Nagyon sok emberrõl már a hangja, hangszíne alapján megtudom állapítani, hogy kedvelem-e, van akiket távolról is megutálok, mert nagyon zavaró hangja van, vagy idétlen röhögése. Bár nem vagyok mozdulat analizátor, de inkább az “én vagyok a világ közepe” típusú beállást és kisugárzást tudom elég hamar elítélni és elkerülni.

Nem vagyok ítélkezõ, tehát nem fogok mindent sz*rrá elemezgetni egy emberen, inkább arra törekszem, hogy jobban megismerjem, de a fent leírtak a legfontosabbak ahhoz, hogy többnyire kedvet kapjak az ismerkedéshez.

Sokat elmond a tekintet, a hanghordozás, a beszédstílus (és hogy közben hogy gesztikulál - például visszataszítónak tartom, amikor valaki hangosan az arcomba magyaráz, miközben folyamatosan bökdös meg taperol a kezével, vagy amikor valaki harsányan reagál, erőltetetten, tolakodóan, hivalkodóan nevet).

Számít, hogy általában az adott személy beszédstílusa mennyire van összhangban a testbeszédével.

A szóhasználatban például a gyakori b.meg és társai nem zavarnak különösebben, viszont ha valaki a szavakat csűri-csavarja, hogy a hazugságaiból kikerüljön, attól igyekszem távol tartani magam.

#2

Több olyan embert ismerek, akinek határozott kézfogása van, és emellett mocsok, sunyi, kétszínű meztelencsiga.

#1

Akkó mi nem má leszünk jó barátok, asszem :-D

Én amúgy azt gondolom, sablonnak jók az ilyen általános megállapítások, de van bőven kivétel, azért mindig benne van a pakliban, hogy tévedünk valakivel kapcsolatban. Nekem is mondták már, hogy nem ilyennek gondoltak első ránézésre :-D

És má hejesen sem tok leírni egy mondatot :S

Szóval "Akkó mi má nem leszünk jó barátok, asszem"

2-es vagyok.

Figyelj, szerintem az az ember, aki első találkozásnál csak egy döglött halat rak a kezembe kézfogásnál, és még a szemembe se néz, azzal az emberrel bizalmatlan vagyok. Aki meg határozottan odalép, rászorít és belenéz a szemedbe, az megadja a tiszteletet mint ember az embernek, akkor azt mondom, hogy "Ez igen..!" Első találkozásról volt szó, nem hosszútávú ismeretségről. Mint mondtad előbb utóbb mindenkinél kibújik a szög a zsákból valamilyen módon. Mindenki találkozott már olyan emberrel, akiről azt hitte, hogy ismeri aztán meg csak pislogott mint hal a szatyorban.

Engem is zavar, ha valaki sokat káromkodik, ilyen emberrel nem szívesen kerülök közelebbi kapcsolatba.

Valamint én inkább amolyan csendes megfigyelő vagyok, az iskolában pl. szünetben, mikor nincs igazán kedvem a padtársammal csevegni, úgy teszek, mintha olvasnék vagy tanulnék, de közben hallgatózok, mások miről beszélnek xD És ilyenkor elég hamar kiderül másokról, milyenek is valójában. Ha azt látom vagy hallom, hogy valaki ok nélkül bunkón viselkedik valaki mással, vagy a háta mögött undorító dolgokat mond róla, az utána nekem akárhogy nyalizhat, a szememben örökké egy alja ember marad.