Boldogtalannak születtem, és kész?

Úgy érzem, sosem volt egy olyan igazán boldog időszakom sem az életem során. Nem mondanám, hogy folyamatosan rossz kedvem van, vagy szomorú vagyok, vagy lehangolt. Sőt. Sokszor érzem magam jókedvűnek, és vidámnak. Elég gyakran nevetek is. Ugyanakkor úgy érzem, a boldogság az más. Egy ilyen általános pozitív érzésnek képzelem, ami valahogy nekem mintha sosem lett volna meg. Olyan szürkén és semlegesen élek meg mindent. Mintha csomó mindenre nem is lenne reakció belém-kalibrálva, csak egyszerűen megtörténik minden, és amikor boldogságot kellene éreznem, akkor csak szimplán nem érzek helyette semmit. Csak így... vagyok. Szóval vagy nagyon rossz időszakom van, vagy egy ilyen általános létezés, de sosem jobb. A gyerekkoromból is csak konkrét vidám pillanatokra emlékszem, nem pedig általános jól-létre.

Szóval vajon én ilyen vagyok? Mint ahogy valaki irigy, vagy kapzsi típus, én boldogtalan lennék? Javíthatatlanul?