Mi baj van velem? Nagyon félek

Sajnos rendelkezem azzal a tulajdonsággal, hogy nagyon élénk a fantáziám. Azért írom, hogy sajnos, mert rémes dolgokat képzelek el. Sokszor csak úgy bevillan, hogy Édesanyám meghal és a temetésén vagyok (pedig semmi olyan betegsége nincs ami halálos lenne és nagyon szeretem őt) vagy éppen az, hogy engem kínoznak vagy megölnek. A szüleimről együtt pedig az hogy autó balesetben halnak meg. Nem tudnám mit kezdenék nélkülük, ez a legnagyobb rémálmom, hogy bármelyiküket is elveszítem, vagy a testvérem. Ilyenkor a gondolataim közben rám jön a keserves sírás, úgy, hogy észre sem veszem, csak azon kapom magam, hogy ömlenek a könnyeim én meg szinte már-már hangosan bőgök. Magammal kapcsolatban még az is beszökött ugrani, hogy rákos vagyok, nincs már hajam és a kórházban töltöm a napjaim. Viszont szoktak "boldog gondolataim" is lenni, ahol a képzeletemben minden jól sikerül és úgy ahogyan szeretném. Rettenetesen félek, hogy ez valami pszichikai betegség és még attól is, hogy netalán valamelyik bekövetkezik a negatívak közül. Még a rémálmaim is sem ennyire intenzívek, mint ezek. Hogy tudnám kiiktatni ezeket az elgondolásokat, amelyek szó szerint behatolnak az agyamba? Nem szoktam amúgy sírni valós dolgokon, de ezektől igen. Mit tegyek? Már nagyon kétségbeesett vagyok. Ezt a kérdést is egy ilyen "hallucináció" után írtam ki. 17/L