Csak én utálom, hogy az emberek BÁMULJÁK EGYMÁST az utcán?

Éltem Nyugat-Európa egyik fővárosában, az emberek szó szerint egymásra se néztek az utcán szinte sose. Előtte itthon egy vidéki kisvárosban éltem, ahol megszülettem és felnőttem. Rühelltem, hogy az emberek folyton egymást bámulták állandóan , így mikor elkerültem onnan, szó szerint felüdülés volt, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik. Most viszont Budapesten élek, és itt is ugyanazt tapasztalom, amit a kisvárosban ahol felnőttem. Itt is mindenki bámul mindenkit, nem feltűnően, de a szeme sarka ott van a másikon az embereknek. Azt hittem, ez itt se jellemző, tekintettel, hogy sok ember él itt, de sajnos tévedtem... Nem vagyok egy könnyű eset, és szó szerint nem érdekel magamon kívűl szinte senki, talán a személyiségem miatt zavar ez a dolog ennyire? Más hogy viszonyul ehhez a dologhoz? Én naiv azt hittem itt nem jellemző ez a bámulás, de úgy látszik magyar tulajdonság, hogy mindenki a másikkal foglalkozik.