Egy személyiségzavaros ember alkalmas lehet a gyereknevelésre?

Azért nem minden személyiségzavar egyformán durva, egy elkerülő, szorongásos személyiségzavart kordában lehet tartani még gyógyszer nélkül is.

Egyébként a válaszom nem, nárcisztikus személyiségzavar, mániákus depresszió és hasonlóan kemény betegségek esetén veszélyes lehet a szülő a gyerekre nézve, azt nem mondom, hogy totál alkalmatlan, de közel áll hozzá.

Nem. Legalábbis a gyereknek mindenképp keményebb lesz az élete. Hisz egy lelkileg kiegyensúlyozott ember lenne tökéletes szülő alany.

Bár manapság annyi szemépyisézavar van megfogalmazva hogy mindenkire rálehetne fogni valamit. Ìgy kihalnánk 😀

Jogi állás szerint alkalmas. És sajnos ez a lényeg, más nem számít.

És alkalmas is, ha azt vesszük, hogy nem hagyja a gyerekeit éhezni, nem akarja fénnyel etetni, nem zárja ki büntetésből az erkélyre mínusz fokban egy pizsamában, és hasonlók. Az otthoni lelkiterror sajnos nincs eléggé szem előtt, pedig hatalmas rombolást végez. És akkor még hol vagyonk a szadista tanároktól?

Nehéz ideális körülményeket teremteni. Otthon lehetetlen is. Mi alapon veszed el valakitől a gyerekét? Mi alapon mondod meg valakiről, hogy ő nárcisztikus, és ezzel sérültté teszi az általa nevelt gyerekeket?

Lehetetlen :(

Amire koncentrálni lehet, az a nevelők szűrése és a speciális oktatás lenne, hogy legalább az iskolában kapjon megfelelő ösztönző pozitív légkört-felügyeletet a gyerek. Nálunk a jelenlegi minimál oktatási rendszer mellett ez lehetetlen.

Pedig ugye ez lenne az alapja, hogy azok, akik személyiségzavarosak, nárcisztikusok, stb... olyan oktatást kapjanak, amivel felül tudnak kerekedni a személyiségbeli problémáikon, be tudnak illeszkedni a társadalomba, megtanulják kezelni problémáikat, és később felnőve, gyereket vállalva a következő generáció tagjai már elhagyják szüleiktől örökölt primitív tulajdonságaikat, nem mutatnak nekik rossz példát, nem terrorizálnak, hanem pozitívak, asszertívek, stbstb.

Bipoláris személyiségzavar + gyógyszerfüggőség 10 év alatt olyan 25 öngyilkossági [figyeljetek rám jellegű természetesen] kísérlet, pár megcsalás, az egyik pasija a házunk előtt kötötte fel magát, egy másik csak baltával mászkált az ajtó előtt.. [Igen, természetesen a zárt osztályon kell bepasizni hol máshol..]

Max annyi hatással volt a személyiségemre, hogy nem igen tudsz olyan bullshitet mondani amin meglepődnék.

Én is személyiségzavarral küzdök, ennek ellenére nagyon jól tudom, hogy NEM vagyok alkalmas anyának. A dühömet hol magamon, hol a környezetemen (tárgyak, vagy az első ember, aki szembe jön) töltöm ki, és egy családban az első ember, aki szembe jön, az gyakran a gyerek lenne... Míg egy felnőtt ember jó esetben képes azt mondani egy kapcsolatra, hogy "kösz, de nekem ennyi elég" (bár ez sem sikerül sokszor, gondoljunk csak azokra, akik évekig tűrik a fizikai vagy lelki terrort), egy gyereknek nincs választása.

Sok mindent nem tudok egyelőre kontrollálni a saját viselkedésemmel kapcsolatban: például, hogy mennyit iszom, mennyit dohányzom, ijesztően viselkedem-e (kárt teszek magamban, vagy valamilyen tárgyban, pl. hirtelen felindulásból falhoz vágom a telefonom), kimászok-e aznap az ágyból, legalább annyira, hogy megkeressem a telefonom és betegszabit kérjek. De azt tudom kontrollálni, hogy kiteszek-e ennek egy ártatlan gyereket.

Nyilván nincs két egyforma ember, attól, hogy én nem vagyok alkalmas erre, biztosan van olyan személyiségzavaros ember, akiből nagyszerű anyuka/apuka lenne. Meg olyan szülő is, akinek nincs mentális betegsége, csak simán egy érzelmi nyomorék, vagy gonosz.

Azt sem tartom igazságosnak, hogy ahhoz, hogy autót vezess, betölts komolyabb állásokat, vagy bizonyos országokban letelepedhess, komoly követelményeknek kell megfelelned. De ahhoz, hogy egy MÁSIK EMBER sorsa legyen a kezedben 20 évig (néha tovább; ha elrontod, lehet, hogy az egész életét elrontod), ahhoz meg rohadtul semmi nem kell, csak egészséges szaporodószervek!

#4

"Pedig ugye ez lenne az alapja, hogy azok, akik személyiségzavarosak, nárcisztikusok, stb... olyan oktatást kapjanak, amivel felül tudnak kerekedni a személyiségbeli problémáikon, be tudnak illeszkedni a társadalomba, megtanulják kezelni problémáikat"

Kedves 4-es!

Erre való a pszichoterápia, illetve a rendszeres orvosi látogatások, vagy ott van még a klinikai szakpszichológus is, akinek ez a szakmája tudtommal. Nem az iskola feladata helyre tenni az ilyen személyeket, nincs erre kapacitásuk, nem is lehetne. Főleg hogy a személyiségzavarok nem is számítanak betegségnek, hanem pszichiátriai rendellenességek. A személyiségben meglévő torzításokat, téves vélekedéseket egy sématerápia, viselkedésterápia vagy családterápia valószínűleg jól tudja orvosolni, csak sokan sajnos nem élnek a lehetőséggel. Emellett nyilván a gyógyszerszedés sem elhanyagolható.

Visszatérve a kérdésre:

A nárcisztikusok tényleg durva esetek, egyik kollégámnak a férje volt nárci, ők már elváltak.

De vannak olyan személyiségzavar-típussal rendelkező személyek, akikről el tudnám képzelni, hogy jó szülők lesznek. És ahogy előttem is írták, nem kell ahhoz valakinek pszichiátriai betegnek/kezeltnek lennie, hogy el lehessen mondani róla, hogy rossz szülő.

Mindenesetre ha te nem bírod ki anyukád mellett, és van lehetőség másik lakásba, albérletbe, kollégiumba költözni, az szerintem jó megoldás lehet.