Ti mit csinálnátok a helyemben?

Tavaly nyáron elmentem az El Caminora, ott megismerkedtem egy lánnyal. Mikor vége lett az utunknak, facebookon beszélgettünk, nem egyszer megkérdezte mikor látogatom meg, nagyon vár, egyértelmű volt hogy kedvel, az írásából is ahogy viszonyult hozzám. Szeptemberben el is mentem hozzá egy hétvégére, de akkor teljesen máshogy viselkedett mint a nyáron egész végig, én sem voltam a formámban, tiszta stressz voltam. Megijesztett a viselkedésével, mesélt részletesebben,hogy milyen volt fiatalabb korában, sajnos van egy szorongásos betegsége. Ezután írtam még neki párszor, de láthatóan nem olyan kedvvel válaszolt ahogy eddig, majd novemberben vissza se írt. Én megfogadtam hogy nem fogom keresni. Azóta teljesen elkeseredtem, végiggondoltam hogy mit adott nekem a 2018-as évem, de még mindig semmi értelmet nem látom. Nem jutottam előrébb sem a “karrieremben”, sem a magánéletemben, depressziós lettem. Nagy hűhó volt az egész a semmiért. Bár most kissé jobban érzem magam, még mindig úgy érzem hogy sehova nem tartok és fogalmam sincs mihez akarok kezdeni az életemben.

A lány pénteken felkeresett és ennyit írt, hogy rég beszéltünk, nincs-e kedvem skypeon beszélni, meg majd találkozni valamikor tavasszal. Válaszolni sincs kedvem, nem hogy találkozni, de megbántani se szeretném hogy rosszul érezze magát. Semmi se lenne jó, az egészre már rányomta a bélyeget a kialakult helyzet és a hangulatom, elfelejteni meg még nehezebb az egészet. Ő 29 én 24.