Miért vagyok ilyen? Mit tegyek?

Kedves Kérdező, az alábbi lehetséges válaszokat találtam a jelenlegi helyzeted okaként:

-sérült/hiányos férfiminta,

-apafigura elérhetetlensége, érzelmi megközelíthetetlensége,

-túlféltő gyermekkori környezet,

-jelenleg a támogató környezet hiánya,

-önnevelés, mint fejlődési lehetőség fel nem ismerése,

-megküzdési módszerek hiánya.

Minden, fent leírt ok korrigálható.

"Miért vagyok ilyen?" Nem mindegy, miért? A fő kérdés az, hogy tudsz túljutni rajta.

"Mit tegyek?" Változz. Fejlődj. Keress. Okosodj. Tanulj.

"hogy egyedül nem tudnék élni" Próbáld ki egy napra, egy hétre, egy hónapra. Egyszerűbb, mint gondolnád.

"nem tudnék főzni" Akkor eszel hideget! Amúgy aki olvasni tud, főzni is tud.

"és a többi" Nehogy egy mosás elindítása gondot okozzon. A mai modern férfi minden, régebben nőinek titulált munkát meg kell tudjon csinálni. Pont.

"A lányokkal való kapcsolat sem jött össze, egyszerűen töketlen vagyok lépni és megszólítani." Túl sokat gépezel ahelyett, hogy társaságot keresnél magadnak.

"Sok minden érdekel, de nem vagyok jó semmiben," És? Ki mondta, hogy jónak kell lenned akármiben is? Lehetsz még boldog anélkül, hogy valamiben kiemelkedő lennél.

"amit megcsinálok, az vagy nem tökéletes vagy lesz valami hibája és tönkre megy." Elsőre nem kell tökéletesnek lennie, ha tizedikre se elég jó, az a ciki! Eljutottál már akármivel is a harmadik próbálkozásig? Amúgy a maximalizmus mérgező.

"Emberekkel is nehezen tudok kommunikálni, mert visszahúzódó voltam mindig is, de ha beszélek akkor hadarok vagy érthetetlenűl beszélek." A szorongás többféle stresszmenedzsment módszerrel csökkenthető, válassz egyet és gyakorold.

"Emiatt kevés barátom van, akikkel ritkán találkozom." A gépezés miatt, az otthonülés miatt van kevés kontaktod az emberekkel.

"Vadidegenek is kiröhögtek már a beszédem vagy a személyiségem, megjelenésem miatt, ezért néha elönt a düh és a harag, kezdem utálni az embereket, beleértve magamat is." Ó, már az arcodat is elfelejtették azóta.

"Kezdek depressziós lenni és már a kar vágogatásig is eljutottam." Ez nem módszer a megoldásra, ráadásul úgy fogsz kinézni, mint egy elfuserált pogácsa.

"Egyre többet gondolok öngyilkosságra is," Ó, ha minden kellemetlen alkalommal megöngyilkoltam volna magam, velem lenne tele a temető.

"tudom nem vagyok normális." Ez egy alaptalan öndiagnózis, ami a korodból is fakad. Ez attól függ, hogy mi a normális? Az egészséges? Az elterjed? A gyakori? Amíg nem sz*rsz magad alá, bejársz a suliba/dolgozni és nem eszel üvegholmit, addig nyugi, normális vagy.

"Nem találom a helyem a világban." Ha nem találod, csinálj egyet magadnak!

Mikor kezded? Kell hozzá segítség?