Hogy tudjatok elviselni a lakotarsautokat?

Hú, én nehezen tudtam.

Az első kolis szobatársam igénytelen volt. Simán ott rohadt a kajás doboza több hétig az ágya mellett. Oké, hogy ez a szoba ráeső részén volt, viszont azért a dolognak szaga is lett... Horkolni meg horkolt. Nagyon durván, szóval alig tudtam mellette normálisan aludni. Amúgy bírtam a srácot, szóval jó haverok voltunk.

A második szobatársam meg nagyon nem volt rendben. Nincs bajom azzal sem, ha valaki antiszoc, de ő túltolta. Semmi élete nem volt és csak a tanulásról tudott beszélni. Semmi másról. Plusz valami furcsa irigység is volt benne és próbált mindenkit kibeszélni. Ha bementem a szobába és csokit evett, gyorsan eldugta, hátha nem veszem észre. Ha már nem tudta normálisan eldugni, akkor húzta a száját és megkívánt. Pár ilyen után tök normálisan megmondtam neki, hogy ne parázzon, úgysem kérek, nem szeretek elfogadni dolgokat. Nem változott a helyzet és már nevetségesen dugdozott mindent...

Aztán mentem albérletbe. Ott egy párral laktam. Elég vékony volt az ajtóm, ilyen elhúzós, szóval behallatszott sok dolog. A probléma azzal volt, hogy 1 hónapig bírták a csendet, aztán tojtak rám. Ha hajnalban felkelt valamelyikük, simán nekiállt a szoba előtti konyhában hangosan telefonálni és hasonlók. Nem azt várom, hogy a reggeli készülődés full kussba menjen vagy ilyesmi, de ha ők aludtak, én próbáltam normálisan csendben lenni, pl. nem hallgattam hangosan a zenét.

Aztán, sokszor a beszélgetés velük is fura volt. Az egyikükkel alig beszéltem pár szót 1 év alatt. A másikuk csacsogós volt, alapjáraton nem is lett volna feltétlenül rossz fej, de... Mindig, mindenre panaszkodott. Durván. Amíg nem talált melót, azért. Amikor talált melót, akkor azért, mert keveset kapott. Pedig nagyon nem. Kicsit úgy éreztem (mert ugye a hajnalos kiabálásoknál hallottam sokszor a beszélgetésük), hogy a kapcsolatuk alapvető eleme, hogy mindenre panaszkodnak.

Plusz, mindenhez jobban értettek. Ha szóba került valami olyan, amit mondjuk évek óta csinálok, akkor ők jobban értettek hozzá úgy, hogy sosem csinálták. Bármiben ellentmondtak a szakirodalomnak, mert ők jobban tudják.

Leírva amúgy úgy tűnik, hogy nagyon rigolyás vagyok, pedig nem igazán. Amikor tényleg barátokkal voltam hetekig, akkor velük kapcsolatban sosem jött elő. Az olyan helyzetekben mindenki normálisabb volt. Szimplán annyi volt a titok, hogy nem tojtuk a másikat telibe.