Kezdőoldal » Emberek » Lakóhely, szomszédok » Lehetséges olyan,hogy valaki...

Lehetséges olyan,hogy valaki annyira ragaszkodik a szülőfalujához,hogy másutt nem bír megszokni,és ez rányomja a bélyegét a kapcsolataira?

Figyelt kérdés
27 éves koromig a nagyszüleimmel éltem,nekik segítettem, dolgoztam, egyszóval velük töltöttem az életem.Társaságba nem jártam, barátokkal nem jártam össze,legfeljebb számítógépen leveleztünk, chateltünk. Imádtam a falumat, ha tehettem sokszor fényképeztem, bejártam minden zegét és zúgát. A földünk végéből csodálatos volt a panoráma, és ott valahogy mindig megnyugodott a lelkem,ha bármi bántott. Eddig 2 komoly kapcsolatom volt,ahol összeköltözésre került sor, egyik 24 évesen a másikban most vagyok benne, tehát az együttélésben. Az előző kapcsolatomban sem éreztem jól magam,egy teljesen vad idegen faluban,és a környezettel sem voltam megelégedve, így rövidesen szakítás lett a vége. A mostaniban ugyan így vagyok,hogy bajom van a faluval, az emberekkel, a ház kinézetével, egyszóval mindennel.Egyszerűen,nem találom a helyemet, és folyton azon jár az agyam,hogy tudnék visszamenni,úgy hogy ott is maradhassak. A párom el akar innen költözni,de sajnos egyenlőre ez nem lehetséges. Albérletbe nem akar menni,az én lakóhelyemhez közel, mert még nem akarja eladni ezt a házat,amiben élünk. Nekem viszont minden egyes nap honvágyam van,és gyomoridegem,hogy olyan helyen,olyan házban élek, amiben úgy érzem magam mint egy idegen. Nem tudok éjjelente aludni, nem találok semmi jót az életembe. Ha a gépen nézegetek olyan képeket, amik a falumban készültek,elkap a sírás és teljesen magamba fordulok. Nincs kedvem sokszor még élni sem. Állandóan veszekedünk, mert érzem,hogy valami nem jó, de nem tudom isten igazából megmondani,hogy mi,csak azt érzem,hogy itt nem maradhatok,nem tudok maradni,mert belehalok. Munkahelyen is elégedetlen vagyok, mert tudom,hogy vissza kell mennem a házba, abba a faluba,ahol utálok.Viszont, mivel a párom egyenlőre költözésről eleve hallani sem akar, illetve az anyagiak miatt nem is tudnánk menni,így elveszettnek érzem az egész helyzetet. A nagyszülőkhöz nem tudunk odaköltözni, mert kijelentették,hogy lehetetlen,és nem akarnak minket a házukban látni. (nem harag miatt.)Mit tegyek? Annyira tanácstalan és elveszett vagyok.
2023. máj. 1. 20:13
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Lehetséges.
2023. máj. 1. 20:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%
Ritkán, de van. Nem ilyen aspektusban, csak hasonlóban a rokonom ilyen.
2023. máj. 1. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
Igen, lehetséges. De lehet hogy az a ház ahol vagy kifejezetten rossz. Azt kiadni nem lehet addig is, és máshová menni?
2023. máj. 2. 07:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
Sok mindenhez lehet kötődni, településhez, házhoz, emberekhez... ez egyénfüggő. Van aki az országhoz sem kötődik és bárhol jól érzi magát, más meg a saját faluját sem szereti maga mögött hagyni. Soha nem laktam falun, de amennyire tudom, minden kis lakosszámú falu egy kis zárt közösség, ahova nehéz "külsőskén" bekerülni. Ha a helyiek nem befogadók, akkor értelemszerűen nem fogod jól érezni magad. De azért ebben a párodnak is tudnia kellene segíteni. De ha semmiképpen nem találod magad az új helyen, a párod viszont nem ragaszkodik a saját falujázhoz, akkor ebből az következik, hogy a tiédbe kell költöznötök.
2023. máj. 2. 12:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó.Igen,ez van tervben,hogy az én falumba szeretnénk költözni.Viszont,pontosan ez bánt nagyon,hogy ez még csak a jövő zenéje,és nem tudom,hogy meddig fogom tudni itt kibírni. Pöttyök jönnek rám,kiütések,éjjeleket nem alszom, folyton a volt falum körül járnak a gondolataim. És elkeserít az a tudat,hogy mér a párom sem tudja megmondani azt,hogy egyáltalán a jövőben mikor kerül sor a költözésre.
2023. máj. 2. 13:03
 6/6 A kérdező kommentje:
Annyira más itt minden,pedig én is faluból jöttem.Az emberek vagy nem köszönnek,vagy vissza sem köszönnek, senki nem áll szóba senkivel. Még a buszon sincsen beszélgetés,úgy mint nálunk volt,hogy mindenki mindenkivel, majdnem olyan mintha üres járaton utazna az ember.Hiába próbálok barátkozni,új ismerősöket szerezni,egyszerűen nem nem lehet, mert beszélgetést sem tudok kezdeményezni,nem befogadóak. A páromék is olyanok voltak,hogy habár az apja törzs gyökeres, alig tették ki a lábukat a házból, így mondhatni,hogy itt éltek/élnek mégis nagyon kevesen ismerik őket.Nem bírom ezt megszokni.
2023. máj. 2. 13:06

További kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!