Laknátok egy 25 emeletes panelházban?

NEM!

Inkább megyek sátorba.

Tuzoltasnal nem mindegy, hogy szepen felernek a daruval max nyolcadikig vagy nem. Az sem, milyen orszag, milyen simliskedes volt biztonsagi problemak folotti szemet hunyasban.

Amugy szedito magassagbol nem masik benezo hazat bamulni, hanem panoramat szivesen neznek lakasbol.

22-es válaszoló vagyok. Én mindig imádtam magasban lakni, törekszem arra, hogy a legmagasabb emeletek egyikén legyen a lakásom, viszont a tűz, különböző vészhelyzetekre tekintettel olyat keresek, ahol több lépcsőház van, és így a fenti lakásból simán ki lehet menni a tetőre, és ott átsétálni a másik lépcsőházba. Néha csak úgy kimegyek a tetőre lazítani, leülök a betonra, szisszentek egy sört, nézem a várost és elmerülök a gondolataimban. Fura látni, hogy vannak, akik direkt pont az ellenkezőjére törekednek, és szeretnek az alsóbb szinteken lakni. Panelban pláne nem értem, az alsó szinteken iszonyú hideg van télen, míg a felső szinteken még elzárt radiátorral is kellemes meleg van benn.

Másik: egyszer laktam egy 11 emeletes kollégiumban. Ott az egyik ilyen kötelező tűzvédelmi oktatáson elmondták, hogy mivel a tetőablakon csak a nagyon kicsi, nagyon fitt emberek fognak tudni kimászni (egy 30x50-es ablak, szerintem csak vékony nők fértek volna át rajta, meg magasan is volt), a többieknek kifeszítenének egy anyagot, vagy felfújnának egy matracot, és abba kellene beleugrani a szobáink ablakából, és ezt elmagyarázta valaki, hogy hogyan tartsuk a kezünket, meg hogyan fordítsuk esés közben a testünket, ha ilyenre sor kerülne. Az egyik akkori szobatársunk következő héten át is költözött egy első emeleti szobába, megmondta, hogy ő fixen nem fog kiugorni az ablakból, de meghalni sem szeretne. Én viszont megkönnyebbültem, hogy akkor ezek szerint van erre megoldás, és nem kell átpaszírozni a testem egy fejmagasságban lévő pici szűk ablakon gomolygó füstben.