Miért nem volt szokás a 45+ generációnál 100kmrrel messzebbre menni a szülõháztól?

Gondolom, hogy tudják egymást segíteni, amúgy most is teljesen jellemző, hogy főleg aki gyereket akar, az a szülők közelébe költözik, nem egy kollégám volt az elmúlt években, akik BP-ről valahova vidékre költöztek, mikor útban volt a gyerek.

Én mondjuk a büdös életben nem mennék el innen, pláne gyerekkel, szerintem a lehetőségek többet érnek a kertben rohangászásnál, de most is megvan ez a tendencia bőven.

Ja, az is jó, egy nagyobb város, Szeged, Debrecen, stb. De az én kollégáim amikor mesélték, hogy hol vettek házat, mind ilyen soha a büdös életben nem hallottam róla település volt ahová talán a Volán még eljut. Facebook-on meg gyakran látom a közös képeket, hogy épp együtt van a család (idősek, unokatesók, stb), szóval gondolom, hogy ott laknak közel. Amíg kicsi a gyerek, addig oké, de aztán sulitól kezdve majd szívhat az utazással, ha meg már tini és esetleg nem csak otthon akar gubbasztani, a fél élete elmegy majd buszozással. Aztán ha egyetem, akkor mehet koliba, ha felveszik, ha nem, lehet szívni egyetem mellett albival, ha nem megy egyetemre, csak dolgozni akar, akkor ahhoz sok szerencsét vidéken vagy megint a fél élete utazással fog telni. Jó esetben jó helyzetben van a család és legalább a kauciót tudják állni és akkor tud költözni bárhova, ahol van munka.

Persze megoldható nyilván, csak nem ideális.

1, otthon éltek tovább a tetőtérben, a melléképületben, a nagymama örökölt lakásában

2, a helyismeret, kapcsolati háló miatt könnyebb volt munkához, lakhatáshoz jutniuk a szülőhelyükön vagy annak környékén

3, korán családot alapítottak, nehezebben mozdultak

4, pont a most negyven pluszos generációból kezdtek el számottevő arányban külföldre költözni huszonévesen

5, "vidékiek" felköltöztek Butapestre, képzettségtől függetlenül, vegyesen, nem véletlenül nőtt vízfejjé

Előfordult ez akkor is, csak az újszülöttnek minden vicc új.

Amiről te beszélsz, kérdező, az 70-80 éve volt gyakori. De nem az egyetemet végzettek körében, hanem a falusi lakosság körében, ahol 14 éves korban elkezdett dolgozni az illető, ismerősei a faluból, vagy a szomszéd faluból, esetleg a rokonság másfelé lakó részéből voltak, így értelemszerűen nagy eséllyel közel lakó személlyel esett szerelembe, vele házasodott, a szülők földjét művelték tovább, tehát minden amellett szólt, hogy helyben maradjanak.

Ugyanúgy szokás volt, mint most. Mindenki oda ment akkor is, ahol talált a számára megfelelő munkát, és nagyon sokan a férjük/feleségük révén kerültek más városban, az ország másik felére.

Ami hiányzott az a szabad utazás és munkavállalás külföldre.

49 éves vagyok

A 38 fős gimis osztályunkból 6-an lakunk a városunkban (vidéki megyeszékhely)

Kb 15 ember külföldön él, ugyanennyien a fővárosban, páran vidéken