Miért terjedt el a magyar köztudatban az, hogy házban lakni minden esetben minőségibb életet jelentene, mint mondjuk lakásban?

Mert egy panelban ugyanezek a problémák megvannak, csak nem KÉT szomszédod van, hanem alul-felül, jöbbról-balról , plusz még egy csomó másik lakás is áthallatszik.

Emellett egy lakásban ha WC-re mégy, azt is hallja az összes szomszéd, ha netán szexelsz, azt is, ha kihúzod a rekamiét, a szomszéd dühöng, hogyegész éjjel bútorokat tologatsz, ha a gyerek netán ugrál valamiért, a fél lépcsöház neked esik.

Arra nincs lehetöséged, hogy kiülj a szabadba - a kert mindig ott van egy háznál -, legfeljebb valamelyik parkba mehetsz, de ahhoz rendesen fel kell öltözni odamenni, közlekedni.

Egyébként meg a felsorolt (ál)problémák többsége nem fordul elö, csak a te fejedben van jelen ilyen mértékben.

Városiként már semmit nem ad a tömegközlekedés nekem, amikor autóm és motorom is van. Olyan neveletlen kölykök laknak felettünk hogy 13 évesen is egy 5 éves szintjén van, mi 13 évesen már lent játszottunk nem fent ugráltunk, ha éjszakából jövök haza azért nincs pihenésem mert ezek már kelnek 7kor és megy a bál.

Azért egy rendbetett ház kiszolgál élete végéig, egy 30-40 éves friss tulajt, itt nincs állandó jégeső, hatalmas viharok amik miatt pár évente új tetőt kell csináltatni.

A panellakás lehet hogy szerkezetileg jó, de vezetéket, csőhálózatot tekintve nem, és ezekkel nem foglalkoznak, azok a csövek vannak még bent amikkel megépültek ezek a tömbök.

Én szabadulnék a lakástól így 34 évesen, fiatalon is ilyenben laktam, akkor még kényelmes volt mert nem érdekelt a videojátékozáson kívül semmi, most már érdekel a kertészkedés, zöld terület.

Kertes házban élek, egyik oldalon sincs szomszédom, nincs a fenekemben senki. Senkit nem zavar, ha dübörög itthon a zene vagy hangosan nézek filmet, esetleg korán/későn megy a mosógép/porszívó. Egy szál bugyiban és trikóban ücsörgök a teraszon és eszem a dinnyét, nézem a naplementét, miközben a fiam a kertben focizik vagy a kutyákkal bohóckodik. A pincébe bedobálom a boltban vásárolt cuccokat ahelyett, hogy 3 emeletet cipelném.

Inkább rendezem a kertet, nyírom a füvet, mintsem egy panelben hallgassam a szomszédokat és nézzem a betondzsungelt.

#5

Itt Borsodban már nem lehet nagyon telket tartani mert a cigányok ráteszik a kezüket, meg azért a garázs is el kell egy hapsinak.

"a legtöbb lakótelepen akár a közvetlen közeledben is lesznek kisebb nagyobb parkok"

Ahol nincs semmi lehetöség pihenésre, mert az összes gyerekesek oda mennek, hogy ki tudja magát tombolni a gyereksereg, azaz kiabálás, rohangálás van - ami nekik jogos -, de nelem, ha pihenni, lazítani akarok, minden, csak nem jó.

Egyébként meg az semmit nem jelent, hogy itt a szomszédok kategóriában sokan emlegetnek problémákat, arról ugyanis senki nem ír ki kérdést, miért jó a szomszédokkal a viszonyt. Másrészt meg ha tényleg megnézed, az ottani kérdések igen nagy többsége pont a panelszomszédokkal foglalkozik, nagyságrendekkel kevesebb a házban lakók problémái.

Én egyetértek a kérdezővel. Nagyon sokan idealizálják a kertesházat, de a szomszéd kutyája és vagy őrjöngő gyerekei ugyanúgy megkeseríthetik az ember életét, mint a panelban. Sőt, a paneles kutyáknak van egy eltagadhatatlan előnye: legalább éjszaka nem ugatnak, ellentétben a kertes házasokkal, ahol az éjszaka a fő "műszak", miközben a panelkutyák (ideális esetben legalábbis) alszanak a gazdival együtt. Az infrastruktúra hiánya (tömegközlekedés nehézsége, boltok távolsága-drágasága) szintén egy vitathatlan velejárója a kertesházaknak, miközben a lakótelepeken nincs ilyen gond. Laktam mindkét helyen, és tudom, milyen az, amikor szombaton már 10:00-kor nincs az egyetlen falusi Coop-ban se hús, se kenyér; aztán hétfőig nem is lesz. A szembeszomszédunk egy idegbeteg kutyagyűjtő volt, gyakorlatilag számon sem lehetett tartani, mikor hány kutyája volt, de hogy valamelyik mindig pofázott, az is biztos. Az utcában (egysávos, kis forgalmú, tipikus falusi utca) lakó a tízfős ovis osztag valahogy mindig a mi házunk környékén ugróiskolázott (néhány házzal fentebb lakott egy testvérpár, így náluk volt mindig a találkozó) stb stb. Igen, vannak emberek, akik egybenőnek a termőfölddel, és vannak akik nem. Én utóbbiba tartozom, és minden egyes fűnyírás, hólapátolás felért egy kínzással. Írta valaki, panelban nincs lehetőség természetben üldögélni; hát, ha nincs erkély, valóban nem lehet, de ha van erkély (nekem márpedig van), akkor órákat lehet kint lenni. Ráadásul magas emeleten nem is bámul be senki, illetve vélhetően bemászni sem fognak. Sőt, a szúnyog és a légy is kevesebb, mint a föld-szinten.

Természetesen nem óhajtok demagóg lenni: a panelnek is van átka bőven. Nekem oldalsó szomszéd nincs, és az alsó is viselhető, de a felső tönkreteszi az életem. Pedig nem csinál semmit, csak közlekedik az átkozott régi parkettáján és minden lépése tőrdöfés a szívembe. Pedig egy ötvenkilós egyedülálló nőről van szó, és "rászólni" se szólhatok, mert szimplán csak jár a lakásában, semmi rosszat nem csinál. Ez első lakás, örülök, hogy egyáltalán ezt sikerült megvennem - de hosszú távon az a cél, hogy liftes ház legfelső emeletére költözöm, még pedig olyan lakásba, amelynek csak egy oldalról van szomszédja (és igen, van erkélye). Az ilyen az egy álom-otthon, legalábbis számomra. Addig pedig marad a fehér zaj-relaxzene egyszerre járatása. De a kertes házban a dögök miatt ez a menekülési zaj folyamatosan (!) kellett, hogy menjen, itt pedig csak akkor, amikor rájön a járkálhatnék (napi 2-3 óra). Tehát én előrébb vagyok azzal, hogy eljöttem a kertesházból és nem is vágyom vissza.

33f