Szerintetek ki fognak készíteni, ha abbahagyom az egyetemet, később végzem el, megtudják egyáltalán a faluban?

Mondd meg hogy nem igazán látod azt, hogy a jövőben el tudnád képzelni magad a szakmában, és hogy egyenlőre még nem tudod minek akarsz továbbtanulni, de majd adják magukat a dolgok úgy is.

Én egy fél év után hagytam ott az egyetemet. De tőlem is rokonok állandóan kérdezik, hogy hogy megy a tanulás, illetve miért nem tanulok, vagy menjek ennek annak mert azok húdejólkeresnek stb. Kikészítenek engem is, de általában ezt a magyarázatot szoktam mondani, ami igaz is, mivel még nem tudom hogy milyen szakmában tudnám elképzelni magamat, olyanba meg nem akarok belevágni, ami nem érdekelne. Addig meg most dolgozok, addig is felépítek egy kis economyt.

Ne lepődj meg! -mert ez gáz.

Ennyi.

Rengetegen csak sóvárognak, hogy felvegyék őket, te elvetted valaki helyét....

De ha nem szereted keress olyat amiben sikeres leszelb

Nincsen benne semmi gáz. Amíg az ember nem kezdi el és nem próbálja ki, addig előre nem tudhatja biztosan, hogy őt az a szak érdekli és megy is neki. Max. azt gondolhatod, hogy "ez biztos jó lesz, mert középiskolában is szerettem a matekot és a fizikát" vagy érdekesen hangzik a szak leírása, esetleg ismerősöktől hallottál róla egy-két dolgot, de ezek közül egyik sem a te saját tapasztalatod. Attól, hogy valakinek tetszett és ment, attól még nem biztos, hogy neked is fog és ugyanez fordítva. Én is otthagytam az első szakomat, mert nem szerettem és egyáltalán nem bántam meg, mert azóta megtaláltam azt a szakot, ami nekem való.

Kérdező, én a helyedben azt csinálnám, amit szeretnék. Válts szakot, egyetemet, hogy azt tanulhasd, amit szeretnél. A többi pedig majd megy magától... A szüleiddel rendezd el a dolgot, hogy azért ne legyen belőle harag, veszekedés stb., de a többi embert sz*rd le, mert semmi közük nincsen hozzá. Annyit tudsz még tenni, hogy koliba/albérletbe mész és ritkábban jársz haza, ha eddig nem így tetted. Viszont aki pletykás, az úgyis pletykálni fog, te nem tudsz vele mit csinálni, szóval az a legegyszerűbb, ha nem foglalkozol vele. Én városi vagyok, de a szomszédainkban pont pletykás öregasszonyok laknak, akik egész nap trécselnek az utcán vagy az ablakból figyelik az eseményeket... Mikor megtudták, hogy otthagytam az egyetemet, akkor rólam is mentek a mindenféle pletykák (olyan jókat röhögtem rajtuk, mert minden baromságot kitaláltak, hogy mi történt), de nem érdekelt. Néhány hét alatt el is felejtették és addigra találtak maguknak egy új sztorit, amin lehet csámcsogni.