Hanyas tanulo voltal 6.dikban?

Külföldön csináltam és ott hatodikig a bizonyítványban csak az volt, hogy megy vagy nem.

Már nem emlékszem pontosan hogy nézett ki, de emlékeim szerint oda volt írva a tárgy és fel volt bontva részletekre.

Pl ANGOL, szövegértés, nyelvtan, stb., és mellettük be lehetett jelölni, hogy nehézségei vannak, rendben van vagy jó/nagyon jó.

Így a szülő nem azt látta, hogy a gyereknek nem megy az angol, hanem azt, hogy mi nem megy az angolban.

A bizonyítvány végére meg az ofő beírta a saját szavaival, hogy mit látnak, milyen nehézségei vannak a gyereknek, milyennek látja a magatartását, a szorgalmát.

Trineszterenként kaptunk ilyent, az év végi bizonyítvány is ilyen volt.

A nehézséggel teljesítette volt a bukás.

Nekem hatodikban a köztársaságtanhoz az első két trimeszterben oda volt írva, hogy nem megy, talán az angolhoz is, aztán év végére sikerült korrigálnom, a többi tárgyra az volt írva, hogy oké, ének és talán matek volt az, amire be volt írva, hogy nagyon ügyes vagyok és az ofő írta, hogy szorgalmasnak látnak, jó a magaviseletem, de még látszik, hogy vannak gondjaim a főnyelv megértésével.

Ezt lefordították magyarra, mert az itteni magyar általánosban is le kellett adnunk, főleg, mert Magyarországon terveztem gimibe járni, de fogalmam sincs, hogy ezt hogyan regisztrálták itthon, milyen volt az átlagom.

A hetedik már giminek számított. 4 év gimi (2 részre bontva, a kis gimisek és a nagy gimisek), 2 év érettségi előkészítő, majd a vizsgákkal végzett a gyerek, mehetett egyetemre, ha akart és volt egy bankettje amit az iskola rendezett meg.

Hetediktől kezdve három részből állt minden tárgy értékelése: az órán kapott jegyek átlaga, az órai munka és végül a kettőnek az átlaga, ami az érdemjegy volt, amit néztek, hogy a tárgy sikeresen teljesítettnek számít e vagy nem. Ezek mind szóban voltak írva, ergo, ha 4,5 vagy 1,0 volt a jegyekből az átlagod, az ugyanúgy elégtelennek volt feltüntetve az első rublikában a jegyek átlagánál, annyi különbséggel, hogy a 4,5 esetében, ha szorgalmas voltál (látta a tanár, hogy figyelsz és nem mást csinálsz, illetve a leckét megírtad, csak nem ment a tárgy) akkor a tanár a szorgalom jegyre hivatkozva felhúzta az átlagot elégségesre.

A bizonyítvány végére pedig az ofő a saját szavaival írt a gyerekek képességéhez mérten. Rólam pl az ofő egyszer olyat írt, hogy látszik, hogy igyekszem, ugyanilyen erővel még jobban teljesítek majd köv trimeszterben, mert tudta, hogy ezt mind úgy értem el, hogy a fenekemet laposra tanultam és tényleg látták, hogy minden leckém kész volt, figyeltem az órákon, itt-ott próbáltam hozzászólni és az ő nyelvük nem volt az anyanyelvem így sokszor volt még mindig gond, hogy nem ment rendesen a nyelv megértése, ráadásul ez egy kemény suli is volt - ellenben egy lány, aki anyanyelvű volt és sokkal jobb bizonyítványt szerzett, megkapta, hogy szépek a jegyei, de az ofő tudja, hogy nagyobb erőfeszítéssel többre lenne képes.

Ezeket is lefordították, a titkárnéni itthon megnézte és a sok elégségest látva nagyon megdöbbent, hogy hogyan lehet ilyen rossz a bizonyítványom. Több tanulásra bíztatott.

Ahova jártam külföldön, a gyerek két tárgyból bukhatott évismétlés nélkül (kivéve főnyelv + matek), de ígyis akadt 1-2 évisnétlő évente, a mi évfolyamunkban nagyon megritkultunk nyolcadikra, hárman hetedikben maradtak, a többiek, akik nem velünk folytatták, vagy máshol ismételtek évet vagy egyszerűen csak elmentek.

Én elmentem, mert itthon fejeztem be a tanulmányaimat, visszanézve a régi osztályképeket amiket a volt osztálytársaim felraktak miután elmentem, nagyon kislétszámú lett az osztály és akiket ismertem is, már csak az a néhány gyerek volt, akik nem a bukás határán kúsztak feljebb, mert azok addigra évetismételtek vagy elmentek. A bankettes képeken csak pár ismerős arcot láttam.

Illetve hetediktől kezdve trimeszterzárókat is írtunk a sima dolgozatok mellett, ami sokat javított vagy rontott a jegyünkönk, szerencsére nekem nem rontott, mert elég sokat készültem rá, de nem is javított, mert 3 hónap anyagát kellett visszaadni kb 7 tárgyból.

Általánosban 5

Kozepsuliban 6/7

Egyetemen 6/7

14

A 10-bol

A gimiben tényleg más. Amikor itthon voltam már és gimibe jártam, nálunk is volt pár lány, akik mesélték, hogy kitűnő tanulók voltak általános iskolában, vagy jelesek, aztán a gimi első évében is sikerült 4,8-4,9 körül a bizonyítvány nekik és idővel nekik is elkezdett becsúszni négyes, hármas, kettes.

Egy idő után a jutalomkönyveknél a mi osztályunk ki is maradt, előtte az első évben kihívtak pár gyereket, a másodikban pedig már csak 1 vagy 2 gyerek kapott jutalomkönyvet, de ők olyan beállítottságúak voltak, hogy csak figyeltek az órán és megértettek mindent, otthon esetleg elolvasták a jegyzeteket, de sosem tanulták magukat betegre. Sőt, a suliban sosem beszéltek a jegyeikről. Nekik végül magánéleti problémák miatt romlott le az átlaguk.

Én 4,6-al zártam az első évet, harmadikban már hármas is került a bizonyítványba, a végére 3,9 vagy 4,0 körül mozgott az átlagom, de én például addigra azzal foglalkoztam inkább, ami kellett az egyetemre, a többivel csak "ne kettessel csússzak át" alapon foglalkoztam.

Az iskolában kétfajta kitűnő vagy jeles tanuló volt. Akit feljebb említettem és őket szerette mindenki, mert olyan volt a kisugárzásuk, energiabombák voltak, mellettük jól érezted magad, mindig megnevettettek, de tudtak komolyak is lenni.

A másik tábor egy kis klubbszerű csapat volt, ők sosem alacsonyodtak le azokhoz, akiket nem találtak értelmesnek. (Őket a tanárok és az igazgató is szerette.) Velük nehezebb volt beszélgetni, egyrészt a klubbjukun kívül mindenkivel éreztették, hogy nincsenek egyszinten. Másrészt voltak fura dolgaik. Az egyik például hozzámvágott egy műanyag szendvicstartót, jó hogy nem talált el.