Hogy lehet túlélni az osztály szintű szakmai gyakorlatot, ha teljesen ki vagyok rekesztve?

Eddig elvoltam, mert többnyire olyan feladatokat kaptunk, amiket egyedül is meg tudtam oldani. De most teljesen magunknak kell koordinálni a dolgokat, csapatként. A cég aminél vagyunk régi céges laptopokat adományoz a munkavállalóinak, és nekünk le kell gyalulni róluk minden céges adatot, meg letakarítani őket már amennyire egy elektronikai eszközt lehet. Ennek az volt az eredménye múlt héten, hogy nekem meg még 2 másik emberrel takarítani kellett (vagyis az alját leszedni, a port kifújatni és a külsejét nedves törlőkendővel áttörölni). De senki nem magyarázta el, mit hogy kellene csinálni, a többiektől próbáltam ellesni, de ők sem tudhatták igazán hogy most mi van, mert minden alkalommal mikor megkérdeztem, hova kell tenni a tiszta laptopokat, mondtak valami helyet, odaraktam, és kérdezte is már meg valaki hogy ez most tiszta vagy nem vagy miért rakom oda. Végül annyira elegem lett, hogy bármit csinálok nem jó, és nem is vagyok benne biztos hogy jól csinálom mert senki nem mond semmit, hogy legszívesebben sírtam volna. És hiába kérdezek tőlük, nem adnak értelmes választ, mert kb a halál f-szára kívánnak. A vezetők akik ott vannak meg azt hiszik, én nem akarom csinálni, inkább lustálkodok miközben mindenki más dolgozik, és lehet következő alkalommal közlik is, hogy akkor viszontlátásra. Már szabályosan rám tör a szorongás, ha a következő alkalomra gondolok :( Mi az istent csináljak?