A Testnevelés tantárgy miért fontos, hogy osztályozva legyen?

Nekem világéletemben nagyon monoton és megerőltető tesióráim voltak, genya tesitanárokkal, akik rendesen megszégyenítették a bénákat (pl engem) a többiek előtt. Ami főleg vicces volt, amikor felsőben koedukáltak voltak a tesióráink, és amúgy is utált mindenki az osztályból, meg nem voltam biztos magamban, mert lány létemre egy fejjel magasabb voltam mindenkinél, és nagydarabnak éreztem magamat meg csomó bajom volt. Az lett az eredménye, hogy megutáltam a mozgást, és elhittem magamról, hogy teljesen béna vagyok.

Aztán elkezdtem saját magamnak gyakorlatokat nézni az internetről, amiket szívesen megcsinálok, és nem arról szól, hogy fussak együtt a sorral, és csináljam, amit a tanár mond, és jegyet kapok rá, hanem minden mehet a magam tempójában, és imádom azóta is. Kábé két hónap után már látható hasizmom is lett tőle, meg minden, ami kell.

Nem értem, minek kínozni az embereket a tesiórával, szerintem csak lehangol és elbizonytalanít mindenkit. Pont azt veszi el, ami a testnevelés lényege lenne, hogy szeresd magadat és törődj magaddal. Szerintem, aki csak ott találkozik a sporttal, gyűlölni fogja egész életében. Arról nem is beszélve, hogy attól, mert nem tudsz ugrással átbukfencezni egy nyomorult szekrényen, még lehetsz teljes értékű tagja a társadalomnak, max nem tudod majd mivel lekötni majd magadat, ha két órára bezárnak egy szobába, ahol csak egy négyrészes szekrény, egy dobbantó és egy matrac van.

Hát én sem mondtam hgy okos megoldás, sőt gyűlöltem, mert igazából ez meg minek? Feleslegesebb, mint a szenvedés... nem véletlenül nem jártam be.

És szerintem sem kéne jegyet adni, ahogy a rajz ra sem, ahogy az ének re sem, vagy technikára sem vagy mire... Mert ezek mind olyan szarságok, ahol 80% ban az dönt, hogy miylen a genetikád, azt emg kétlem, hogy a többiek napi 3 órát foglalkoznának ezzel, hogy utolérjék azokat akik erre születtek.

De mint mondtam az egész oktatás el van szarva, jegyestül, érettségistül, mindenestül.

Minden az olyan "véletleneken" múllik, mint az iskola, tanár meg osztálytársak.

Persze kivéve ha annyit tanulsz, hogy majdnem beledöglesz, mert akkor nem tudnak nagyon megszivatni, de hát na... nevetséges.

Én világéletemben béna voltam tesiből (vagy elhitették velem, hogy az vagyok), ettől függetlenül mindig ötöst kaptam, mondván, ne rontsák már le a kitűnő bizonyítványomat... Szóval azért rendesen "pofára" is osztályoztak, még ha én ennek az előnyét élveztem is, akkor sem tartottam igazságosnak.

Ráadásul felnőttként sportolva rájöttem, hogy abszolút nem volt velem a gond, mivel az állóképességem egyébként a mai napig jobb, mint a korosztályomé, csak éppen ezt senki nem jelezte nekem... például nagyon jó sprinter voltam, de hosszú távon képtelen voltam futni. Mint utóbb kiderült azért, mert a hosszútávfutásban és sprinterként működtem, és senki nem szólt, hogy lassabban kéne... így meg persze hamar kimerültem és 500 métert se tudtam lefutni soha. Senki nem mondta, hogy a maratoni futók és sétálnak néha, és hogy találjam meg a saját tempómat...

Gyerekként csak megutáltatták velem a sportolást, felnőttként jöttem csak rá, hogy elég sok mindenben jó vagyok.

16. vagyok,

viszont sztem a rajzot, éneket lehet, de abból csak a történetet, vagy kottaírást... mert azt viszont illik tudni, alapvető műveltségbe tartozik vagy meg lehet tanulni. De azt ne osztályozzák, hogy mennyire "szép" a rajz meg kinek milyen a hangja.

nem, osztályozzák csak nyugodtan.

Az osztályzat nem jelent igazából semmi mást, mint hogy az adott követelményekhez mennyit, hogyan tud , elégséges-e, közepes-e, jó-e, vagy éppen kiváló, amennyit, ahogy tud.

ha valaki egy-egy dologban tényleg nagyon nem jó, akkor csinálhasson szorgalmi feladatokat, amikkel ellensúlyozhatja, amit nem tud megcsinálni.

Csak igazságos, jó tanárok kellenek, semmi más.

19-esnek:

Mi??? Dehát itt képességet osztályoznak , ami egy veleszületett adottság, és lerombolhatja a gyerek önbizalmát. És ezért nem jó, hogy megkövetelnek valamit. És hiába lehet szorgalmas valaki, ha egyszerűen nem olyan jók az adottságai, mint másoknak!! Hát mi van, hogyha pl mindig minden tesiórába mindent beleadott, de a szorgalmikkal is még pl csak 3-asra tudná felhúzni a jegyét; hiába dolgozza ki a lelkét, és csinálja mindig tisztességesen, és nem lenne tisztességes, mert valaki meg pl gond nélkül megkapja az ötöst, és ami neki kisujjmozdítás, azt másnak van, hogy nagyon kemény munkával is nehéz lehet elérni; és akkor ez meg nem fer, hogy az egyik a kettesért küzd, mert neki javítania kell, a többi meg elmehet nyugisan, feszengés, "kötöttségek" - azért raktam idézőjelbe, mert hogy nyilván sportszerűen és nem verjük szét közben az ellenfelet pl csapatjáték közben - nélkül játszani, akinek egyből tökéletesre ment az adott feladat. A másik meg még ott feszengene és küzdene a kettesért különfeladatokkal... De mondjuk hogyha teljesen kiválthatná a neki nem menő, mármint nem kedvező feladatot a gyerek... (Pl kapnának év elején egy listát, hogy ebből a 70 gyakorlatból tessék 10-et kiválasztani,és akkor abból kap jegyet; márhogy a gyerek választana magának) De hát nincs is garancia rá, hogy akinek az egyik feladat nem megy, az tudna olyat választani helyette , ami megy neki. És ha meg a tanárt nem érdekli a törekvés sem... Szóval képességet nem kéne osztályozni, hogy kötelező mindenkinek ezt a szintet elérni, mert különben bénának, ügyetlennek vagy kikiáltva (rossz jegyet kapsz, és esetleg megszégyenülve érzed magad, mert te nem vagy olyan jó, mint esetleg a többi, és hát lehet, hogy valaki számára az 1,2,3 osztályzat az ügyetlenséget fejezi ki, és lehet, hogy valamelyik gyerek meg az iskolai jegyei alapján határozza meg magát, az önbecsülését, az önértékelését, és nagyon le tudhatja törni akkor egy ilyen dolog; és hogy csalódik magában, esetleg kevesebbnek hiszi magát, mint a többi ebből kifolyólag) mert te nem lehetsz jobb, és megkapod az 1-est, kettest, vagy a 3-ast. Szerintem nem feltétlenül jó ötlet az, meg célravezető, hogy egy kötelező szintet meghúzunk, amit kötelező mindenkinek képességeitől függetlenül teljesíteni.