Csak én találkozom egyre gyakrabban olvasást lejárató kampánnyal a közösségi médiában, vagy más is egyre több ilyet lát?

A könyvek időpazarlás, a való élettel kéne foglalkozni, emberi kapcsolatokból többet lehet tanulni és ilyenek. Nekem egyre jobban szemetszúrnak ezek. Nem tudom, csak én fújom ezt fel, vagy tényleg efelé tart a közvélemény.

Furcsának tartom, hogy ez egyáltalán felmerül. A könyvekben más emberek tapaszalatait és azokból levont következtetéseit olvashatjuk. Gyakran olyanokét, akik nálunk korábban és többet éltek. Ezzel foglalkozni tényleg értéktelen lenne? Olvasás nélkül írás sincs, hiszen minek, ha úgyse olvassa senki? Ha az emberek nem adnák át a tudást generációkon keresztül egymásnak, akkor mindenkinek mindent a nulláról kellene kezdenie. Életünk végére még a középiskolás tananyagot is csak foghíjasan ismernénk. Például az ókori görög bölcsek tudományos eredményeit mindenkinek saját magának kellene felfedezni. Nem valószínű, hogy sokan eljutnának Pitagorasz- és a Thálesz tételig, az pedig egyenesen lehetetlen, hogy mindenki magának fedezze fel az ezekre épülő matematikát. Újra és újra ugyanazokat az anyagokat és élőlényeket fedeznénk fel, mert nem volt, aki leírja előttünk, nincs miből kiindulni. Történelem és irodalom nem létezne. Maga az írásbeliség is értelmét vesztené. Sőt, ilyen elvek mentén a munkamegosztás is, ami a fejlődés alapja mind a biológiában, mind a társadalomban. Ha például megszámolom, hogy egy száz fős település tagja vagyok, nem írhatom le és elmondani sincs értelme a többieknek, mert az nem a saját tapasztalatuk lenne, csak az enyém, az ő szemszögükből nem ér semmit. A megoldás az lenne, ha mind a százan megszámolnánk egymást, hiába lett volna elég 1-2 ember erre a feladatra. Ezen kívül ha csak ketten is elszámolják magukat, az már háromféle eredmény, melyek közül egy sem cáfolható más tapasztalata alapján. Innentől kezdve három, elviekben egyenrangú tapasztalat létezik. Hiába téved az a két ember, az ő saját tapasztalataira a többiekének semmi kihatása nincsen.

Messzire kanyarodtam, de remélem érthető. Az alapelvből következő képtelenségekre szeretném felhívni a figyelmet, amire az olvasás- és tanulásellenes mozgalmak épülnek, miszerint a tudás értéktelen, amit nem te magad fedezel fel az elejétől kezdve. (Newton és Einstein munkája is értéktelen volna, amiért másokéra építettek?)

Őszintén van egy olyan hátsó gondolatom, hogy ezt az egészet az egoizmus és a lustaság elegye motiválja, miszerint: A világon minden annyit ér, amennyit én látok belőle és semmivel sem többet, vagy kevesebbet, ehhez kétség sem fér. Ebből az következik, hogy nincsen nálam okosabb ember, csak más a tapasztalatunk és ennek a különbségnek az értéke felülírja a valóság egzakt mivoltát.

Ti mit gondoltok erről?