Ismert emberként barátkozni?

Ismert ember nem alacsonyodik le odaig hogy holmi magunkfajtaval ismerkedjen. Mindegyik ismert ember olyanokkal baratkozik akik sizntent ismertek, hiresek.

Ha most valaki rad irna, azt mondod neki hogy kuldj kepet, o meg azt mondja, szia, itt a kep, Byalex vagyok. Te elhinned neki? En tuti azt hinnem valaki trollkodik.

Én is ilyen vagyok. Mármint kifejezetten ismert a munkámban, és ráadásul nemzetközi szinten. Egyetlen marha mázlim van, keveset mutatkozok úgy, hogy az arcom felismerhető legyen. Nevemet ismerik, arcomat nem annyira. Az tény, hogy így is előfordul néha, hogy idegenek oda jönnek az utcán a szokásos szöveggel: úristen nem te vagy véletlenül xy, ami sokszor félelmetes is. Vagy amikor idegen társaságban valaki megsúgja a másiknak, hogy te vagy az a valaki, akkor hirtelen beindul az, hogy másként viselkednek veled: egyfajta távolságtartás, óvatosan kezelnek, mégis mindenki veled akar beszélni egy kicsit, de mellette meg kutyául nem te érdekled őket, hanem a sok sallang, ami hírneved mellé jár. Én nem tudok elvonatkoztatni, hogy celeb vagy híres valaki, mert a kettő akaratlanul is együtt jár. Max a celebség egy szűkebb körben lesz jelen, nem úgy mint az agyilag zokni, hirtelencelebek esetén, de attól még az.

Nagyon nem egyszerű a barátkozás, sőt, konkrétan egyetlen igazi barátom maradt, a többi felszínes, és még itt se tudom azt mondani, ha véget ér a celebritás, akkor is mellettem lesz-e. A sok felszínes barátok, mind akarnak egy kicsit belőlem, ha mást nem legalább egy pár mondatot beszélni, és már azzal is elégedettek, és büszkék. Én viszont nem lettem több tőle. Persze ha bármilyen közösségi oldalon csak annyit mondok, tud-e valaki segíteni valamiben, ezer jelentkező ugrik rá, ami szuper. Illetve ugyanez bárhol a világon. Ha segítségre van szükségem, másodperceken belül van jelentkező, és tényleg mindegy melyik országot, vagy kontinenst nézzük.

Másik oldala: folyamatosan vigyázzba kell állni, mint mondtam, mint viseltem, milyen volt a hajam, stb. Utálatos pletykákat szövögetnek, életedről, kapcsolataidról, és folyamatosan a hibákat keresik benned, és munkádban.

És teljesen jó a meglátásod, szinte én is csak szakmabeliekkel beszélgetek. De itt sem lehet barátságokat kialakítani, mert az irigykedés megy, féltékenyek a sikereidre, szóval barátságot szakmán belül? Hagyjuk, az vicc. A legdurvább pletykák innen indulnak!

Pár évig ez lesz, elfogadtam. Utána majd enyhülni fog, és jobb lesz. A bizalom egy piszok nehéz dolog: elnyerni, egyáltalán esélyt biztosítani, hogy elnyerjék, nem egyszerű.

Pár éve, egy barátnőmnek rá ment a kapcsolata, élete. Ami a megoldást jelentette: lett egy idősebb férfival kapcsolata. Egy idősebb férfi, aki rajongott érte, szakmabeli is, de nem jutott el a hírnévig. De őszintén, és nyitottsággal, nem fanatizmussal. Lehet ez a kulcsa.

Amúgy meg én is itt vagyok, de nem ismerkedem. Csak végre őszintén kifejthetem a véleményem dolgokban, s legyen az politikai, szexualitás, emberi kapcsolatok, bármi. Amit éppen elolvasok, válaszolok rá. És már ez is üdítő élmény.