Hogyan lehet a magányt leküzdeni?

Én is elég sokat vagyok egyedül. Nekem van 1-2 igaz barátom, akiknek azért el tudom mondani a gondolataimat, megfelelőnek érzem őket erre. Sok naplót írok, meg gyakorin írosgálok, ha olyan van. Nem küzdeni kell a magány ellen, hanem megszeretni. Megszeretni a gondolataid, hogy magadban vagy, csinálgatsz valamit, ami lefoglal téged. Ez nehéz, hosszú folyamat, de ha gyakorlod, akkor működhet. Amikor magányosnak érzed magad, egy jó szemszöget állítsd be rá, hogy egyedül vagy, de nem hátráltat senki, nem kell beszélned senkivel, és azt csinálsz amit akarsz. Ezt ismételd el mindig, amikor magányt érzel, hogy alapból az elméd a pozitív oldalára gondoljon.

Le is írhatod, hogy mit érzel, miért rossz a magány, ha esetleg több lelki dolog előjön benned, hogy nem érzed magad értékesnek, egyedül érzed magad, stb. Akkor azokat is kiadd és feldolgozd. Szóval, lelki munka az egész. :)

Ha szeretnél beszélgetni, akár most is, én szívesen beszélgetek veled, "mély" dolgok foglalkoztatnak engem is. Ezt ha gondolod, leírom privátban, mire gondolok.

Én is hasonló helyzetben vagyok. Azzal a kevés barátommal is ritkán tudok találkozni, a munkahelyemen annyira nem sikerült beilleszkedni, a hobbijaimat kezdem unni.

21F

Ugyanez. Az én barátnőim is eltünedeztek, amint párkapcsolatuk lett és ugyan még tartjuk a kapcsolatot, beszélünk néha vagy nagy ritkán találkozunk, de ez már rég nem az igazi. Előtte is inkább olyanok voltak, hogy nagyon nehezen lehetett őket kimozdítani, összehozni velük valami programot, találkozni stb. (persze a barátjukkal mennek mindenfele :D). Most is például tök egyedül vagyok, mert az egyik barátnőm már hónapok óta külföldön van a barátjánál és szeptemberig biztosan marad is, a többi pedig gyakorlatilag ugyanígy a barátjával van csak itthon. Én sajnos már nem férek be a sűrű időbeosztásukba… Normál esetben - amíg nem volt a vírusmizéria, a korlátozások, a távoktatás stb. - addig tök jól elvoltam én is, mert egyetemre jártam, kolis voltam, az egyetem városában volt mindenféle lehetőség (pl. edzések, könyvtár, mozi, kávézók, múzeumok, éttermek stb.). Magyarul akkor egész nap emberek között voltam, mindenhol velem egykorú egyetemisták vettek körül, eljártam ide-oda, mindig lefoglaltam magam valamivel akár egyedül is. Viszont a járvány kezdetekor haza kellett költöznöm a szüleimhez vidékre, ahol tök egyedül voltam és tulajdonképpen vagyok is (max. a szüleimmel találkoztam, de ők dolgoztak és ezért csak esténként tudtunk pár szót váltani, napközben meg semmi, a barátnőm pedig hiába laktak szintén itt nem foglalkoztak velem, max. néha messengeren írtunk egymásnak), nincsen semmi (gondolok szórakozási-kikapcsolódási lehetőségekre, helyekre, közösségekre) és a távoktatás még félév közben nagyon le is terhelt, minden szempontból. Szóval minden napom úgy nézett ki, hogy felkeltem, óráim voltak, tanultam, beszéltem picit a szüleimmel, tanultam ha még kellett és lefeküdtem aludni. Na ebben a helyzetben borzalmas volt és még mindig ebből próbálok kilábalni. Most már lehet menni mindenfelé, több időm van nyáron stb., de ennyi itthon töltött idő után minden nagyon messzinek, macerásnak, kényelmetlennek tűnik. Mint mondtam helyben nincsen semmi, tehát mindenképpen el kell utaznom, ha bármit is szeretnék csak egyedül van ennek is egy ilyen “most minek menjek el ide és ide, ha amúgy ott is egyedül vagyok, pont mint itthon”. Azért ráveszem magam, mert itthon már nehezebb elfoglalnom magam, már elegem van az itthoni edzésből, olvasásból, netflixből, tanulásból, hobbikból stb., csak társasággal nyilván jobb lenne, az meg nincs.

Amúgy olyan evidens dolog és sokan írják, hogy hobbi, érdeklődési kör kapcsán kell ismerkedni, barátokat szerezni. Na most nekem a rajz, festés, barkácsolás, hímzés és mindenféle ilyen kreatív tevékenység a hobbim, de még életemben nem láttam itt vidéken a térségünkön (az egyetemem városában sem) ilyen felnőtteknek szóló foglalkozásokat, közösségeket stb. Egyes sportokon kívül gyakorlatilag semmi nem jut eszembe, amire lenne lehetőség. Az internetes barátkozás pedig nem az én asztalom, de ezen a területen szerintem nem is nagyon megy ez a dolog (csomó ilyen csoportban benne vagyok, inkább csak mindenki mutogatja az alkotásait és akkor vagy dicsérgetik vagy szidják egymást).

A magány egy érzés. Negatív, tehát kielégületlen szükségletre utal. Társas szükségletek tartoznak bele.

Tehát a megoldás az, hogy olyan társaságot kell találnod, ami feltölt téged = kielégítik a társas szükségleteidet.

Bármilyen társas esemény lehet ilyen. Leghasznosabb ismerősökkel tölteni az időt. Nem csak barátad vannak, hanem rokonaid is, családod. Érdemes őket is felkeresni.

Új ismertségeket szerezni pedig bárhol lehet. Manapság az internet az egyik leghasznosabb. Érdemes aktívnak lenni tematikus fórumokon, fb csoportokban. Aztán kismillió chat oldal van. Ha pedig párkapcsolati célból ismerkednél, akkor ott a tinder és társai. Élőben pedig a legjobb, ha szintén közös érdeklődés alapján célzol meg eseményeket, pl sport, koncdrt, bármilyen hobbi-rendezvény. Egyedül is lehet menni, nem kell mindig egy ember hozzá... majd ott megismerkedsz másokkal.

De lehet még társaságot találni munkahelyen, tanfolyamon, ismerős által, utcán, boltban, akárhol

Régen ezen az oldalon is jókat lehetett beszélgetni. De azóta már kikoptak azok az emberek is.

Ha gondolod nem szeretnél itt beszélgetni?

Persze nem olyan mintha személyesen társalognál de ezt is lehet élvezni néha.

22/f