Ha valaki 20 éves koráig nem jár rendszeresen bulizni, próbálja ki legalább egyszer valamelyik drogot, vagy nem rúg be hétvégente egy buli keretében, nem fogja később sajnálni, mennyi mindenből kimaradt?

Én most 30 vagyok, a felsoroltakat nem csináltam se régen, se most. Nem érzem a hiányát. Csináltam sok mást, amiből meg azok maradnak ki, akik inkább a bulit választják. Nem mindenkit ugyanaz tesz boldoggá.

Sose vágytam ezekre, miért bánnám meg, hogy kihagytam valamit, amire nem is vágytam?

Még most is járunk bulizni, de én pl soha nem is drogoztam és nem is fogok, a többiek mind bekajálnak, én meg végignyomom a bulit úgy hogy max ittam valamennyit. Szerintem semmiből nem maradok ki mert ugyanúgy bulizok, ott vagyok a haverjaimmal, és jól érzem magam.

A drogozás mondjuk pont nem :D de az aktívabb szociális élet, bulizás, iszogatás stb. nekem teljesen kimaradt és hiányzik, vágyom rá. Nekem soha nem voltak normális barátaim, akikkel bármiféle közös programot tudtunk volna szervezni, most sincsenek és már egyre nehezebbnek is tartom a mindenféle kapcsolatok kialakítását. Gyerek és kamaszkoromban a legtöbb közösségben kiközösítettek és mindenhol én voltam a nyomorék, dagadt lány, akinek nincsenek barátai, aki ronda, aki csak tanul stb. Aztán az egyetemen kerültem új közösségbe, de csak nagyon nehezen tudtam megnyílni, beszélgetni, barátkozni stb., hiszen soha korábban nem volt benne részem. Gyakorlatilag ott is én voltam a nyomi lány, mert a korombeliekhez képest rengeteg mindennel le voltam maradva. Szóval persze, tanultam, volt hobbim stb., de engem ezek a dolgok önmagukban nem tesznek boldoggá most sem és kifejezetten rosszul érzem magam, hogy 23 évesen ennyiből áll az életem és nincsen senkim, akivel mondjuk kiüljek valahova sörözni például. Úgyhogy én bánom, igen.

Nem fogja megbánni. Aki ilyenekre vágyik, az csinálja is. Aki meg nem vágyik rá tini korban, az később sem fog.

Én párszor eljártam bulizni fiatalon és be is rúgtam olyankor. A füvet kipróbáltam egyszer, semmi különös nem volt.