Az aszexuálisokat mikor nyomták el?

Annyiból van értelme hogy az LMBTQ+ magában foglal mindenkit, aki nem cisz-het, aztán Pride-on meg ezeken jönnek aktivistázkodni a többiek érdeke mellett is.

Egyébként meg nem tudom, aszex vagyok és a lehető legtávolabb szeretnék lenni az LMBTQ+ aktivista vonalától, legalább is neten.

Talán nem nyílt az elnyomás, de családban belül nagyon. Én pl. mindig megkapom hogy miért nincs soha senkim, legyen már párom stb. (Aroace vagyok, tehát aromantikus és aszexuális egyben, de ezt nem tudják a családtagjaim, egyedül anyukám és két közeli barátnőm.) Tehát ha el se mondod hogy az vagy, így is folyton kapod a nyomást hogy miért vagy egyedül és miért nem élsz rendes szexuális életet, ez teljesen egészségtelen, miért nincs párod, amikor ez a normális, hogy az embernek társa legyen. A nőgyógyászom hülyének nézett amikor 17 évesen azt mondtam hogy nem élek szexuális életet és szűz vagyok, és barátom sincs. Az ilyen apróságok számomra elegek, hogy elnyomottnak érezzem magam, persze nem sírom tele a párnám esténként ezek miatt, és nem is feltétlen veszek részt aktívan az LMBTQ+ mozgalmakban, de azért jó lenne ha egyáltalán tudnának arról az emberek, hogy ilyen is létezik, merthogy sok olyan van aki nem is tudja e fogalom létezését.

Jogilag pedig senkit nem lehetne egyenlőtlenné tenni. Talán szerencsésebbek vagyunk mint pl. a homoszexuálisok, de hidd el, nem olyan mint heteronak lenni.

Megnéztem a "definíciót", ez alapján én is az vagyok. De szerintem baromság mindennek új nevet adni. (Bocs 5ös, de ez az "aroace" inkább így hangzik mint valami légfrissítő márka)

Egyszerűen nem érdekel a párkapcsolat. Ennyi. Ettől még nem leszek lmbtq.

Da Vincinek fiúi voltak, méghozzá nem is kevés... ő pont nem volt se aromantikus, se aszexuális. Newton találóbb példa lenne. :D

Ennek a csoportnak az esetében az aktivizmus a láthatatlanság ellen szól, és informálni szeretné az embereket, hogy van ilyen, és mit takar nem olyan konkrét törvényes vagy társadalmi agresszió ellen irányul, mint ami a melegeket érte. Az aszexualitásra az átlag ember reakciója az, hogy "de ilyen nincs", hiába van rá a történelem során bőven precedens, és hiába felel meg a konzervatív párkapcsolati és családmodell a demiszexuális és demiromantikus orientációnak.

Nagyon sok aszexet nyaggat azzal a szűkebb-tágabb környezete kis túlzással érvágásig, hogy csak nem találta még meg az igazit, és nem is aszexuális. Hogy biztos beteg, hogy frigid, hogy csak csalódott, hogy netalántán molesztálták, hogy nézesse meg a hormonjait vagy menjen el pszichológushoz, mert ha nem akar senkivel dgni, az egyszerűen NEM NORMÁLIS, és meg kell javítani ezt az abnormalitást. A legjobb ördögi kör, hogy ha nem próbálta ki a szexet, akkor honnan tudja, hogy nem kívánja, ha meg kipróbálta, akkor már nem lehet aszex. :'D Állandó megkérdőjelezés, állandó kéretlen jó tanácsok és meggyógyítási szándékok. Mivel a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy van ilyen vagy, hogy mi ez, ezért relativizálják az érintettek beszámolóit, ami komoly szorongást és egyéb mentális gondokat okozhat hosszútávon.

"sőt, az aszexualitás jelensége tagadhatatlanul jelen volt a szerzetességben és a papságban"

Az aszexulitás nem választató és nem egyenlő az önmegtartóztatással.

Egy pap vágyhat a szexre de tilos neki míg egy aszexet hidegen hagy vagy undorodik tőle.

És egyébként sokan tartják ezt is abnormálisnak.