Hogyan ne érezzem magam rosszul rokonlátogatáskor?

Vannak rokonaink az ország másik felén, legutoljára gyerekkoromban (kb 20 éve) voltam náluk.

Szüleimmel pont arra fogunk menni majd nyáron, és meg van beszélve velük egy egésznapos találka.

Az ő családjukról annyi, hogy anyuka orvos, apuka valami külföldi diplomata. Az egyik gyerekből ügyvéd lett most, a kisebbik nem tudom, de gondolom hasonló pálya.

A lényeg, hogy nagyon gazdagok, olyan házuk, autóik vannak, hogy az ember álla leesik.

Mi sokkal szerényebb körülmények között élünk, anyukám gyárban dolgozik, apukám nyugdíjas, én vagyok, aki próbált kitörni; orvosira jelentkeztem, de pár ponttal lecsúsztam, aztán végül más dolgok miatt hanyagolnom kellett az egészségügyi irányt.

Több szakmám is van, de dolgoztam már teherautósofőrként, voltam szakács, most a katasztrófavédelemnél vagyok, hááát, elég nevetséges fizetésért, de legalább szeretem csinálni.

Amikor gyerek voltam, és ezek a rokonok lejöttek hozzánk, a velem egyidős srácok megkérdezték, hogy hol a többi autónk. Mondtuk nekik, hogy csak ez az egy van. Kérdezték, hogy és a nyaralónk? Mert kicsi a házunk. Mondtuk, hogy nincs nyaralónk, ebben lakunk.

Szóval teljesen más világban nőttek fel a gyerekek. Ettől függetlenül ők is, szülők is végtelenül normálisak, nem azok a tipikus gazdag ficsúrok. Nem a pénzről fogunk beszélgetni, ez egyértelmű, nem is fognak dicsekedni semmivel.

Csakhát, nyáron nyilván szóba fog kerülni, kivel mi történt az elmúlt években.

Ők el fogják mesélni, hogy itt nyaralnak, így élnek-úgy élnek...

Hatalmas szakadék van közöttünk, és itt nem csak az anyagiakra gondolok.

pl. ha az egyik gyerek felhozná, hogy már 6 éves az autója, lassan cserélnie kéne, akkor én kussban fogok ülni, mert egy rozsdás, 20 éves autóval járok.

Szóval az egész napom abból fog állni, hogy végighallgatom nekik milyen jól megy a soruk, és milyen "problémáik" vannak.

Tudom, nem csak erről fog szólni a nap, kirándulni megyünk, grillezünk stb, de a beszélgetések nagyon kínosak, illetve számomra kellemetlenek lesznek.

Arra összpontosítok, hogy "csak egy nap az egész, valahogy kibírom", de már most görcsölök rajta, pedig ennél sokkal rosszabb helyzetekben szoktam lenni hétkoznap. :D ez a családi összejövetel mégis nagyon kattogtatja az agyam.

Tudtok tanácsot adni, mivel érezhetném mégis kellemesen magam a találkozón?