Mit csinaljak ha én mindenkivel rendes aranyos vagyok de ki is állok magamért vissza húzódó se vagyok de mégis mindenki le akar rázni és nem akarnak velem barátkozni?

Szerintem a "kiállok magamért"-nál lesz a gond.

Mikor,miben és hogyan nyilvánul meg ez nálad?

Nagyon kíváncsi lennék milyen vagy, sajnos hiába írod le, mi innen nem tudjuk megmondani mi lehet a probléma, ami miatt másoktól nem kapsz figyelmet.

Így csak találgatni lehet, talán az, hogy túlságosan látszik az igyekezeted de ezt senki sem fogja tudni megmondani neked innen.

Gondolom a szülők azért tudnak csesztetni, mert még otthon laksz. Igazam van? Hány éves vagy? Tanulsz még?

Sokszor az a tapasztalat, hogy a szülőkkel rendeződik a viszony ha a gyerek elköltözik, akkor a szekálós hétköznapokat felváltja, hogy várnak haza egyszer-egyszer mert a szüleid, szeretnek és hiányoztál nekik, de hogy 0-24-ben egymás fenekében legyetek, abból pedig kötözködés lehet.

Ez a felnőttè válás része, a szülők bele tudnak ragadni abba, hogy úgy bánjanak veled mint egy gyerekkel, de tud normalizálódni, ha tényleg leválsz.

Mondjuk nekem például évekbe telt, és nekem is rossz volt a kapcsolatom a szüleimmel, sokat bántottak kiskoromban, sőt el is hanyagoltak, és ezt hosszú időbe telt feldolgoznom.

Úgyhogy fel a fejjel, az élet halad, nem marad ilyen.

Emlékszem azért is rendszeresen sírtam mert kitaszítottak az Okj-s képzésen az osztálytársaim kb. 2 naponta tesómnak pityeregtem telefonon, és panaszkodtam.

Nem igazán voltak barátaim, ide túl ilyen voltam oda meg túl olyan.

Viszont ha felnősz és helyére billen az értékrended és az önismereted, akkor nem tud egy-egy genya ember elkeseríteni. Mondjuk úgy a 20-as évek végére, 30-as évek elejére már kapsz annyi pofont az élettől, hogy tudni fogod, hogy mik a határaid, és fizikai energiàd nem lesz, hogy teret adj a mérgező kapcsolatoknak, pl. Tegyük fel hogy a szüleid, tényleg szekálósak maradnak, ha leválsz, kibírsz velük egy találkozót 3 havonta egyszer, és úgy élsz ahogy neked jó, nem befolyásolják az érzelmeidet.

Ha egyszer megtapasztalod azt az érzést, hogy milyen ha magaddal vagy, hogy az érzelmeidet képes vagy irányítani, hogy szabad vagy, dönthetsz úgy hogy kisírod magad és megélsz mindent, de dönthetsz úgy is, hogy márpedig ma akkor is jó kedved lesz, mert elhatároztad. Szóval nem mások hangulatingadozása jó vagy rossz kedve befolyásolja az életed. Ez sokat számít. Ha képes vagy ezeket megélni, nem mások figyelme után fogsz ácsingózni.

Mindenkit érnek igazságtalanságok, nekem is keltették már valamiben rossz híremet, ami nem is úgy volt. Generáltak konfliktust a semmire, tudd hogy nem az határoz meg amit mások gondolnak rólad. Hogy fele annyit nem gondolnak rád az emberek, mint te rájuk, mert magukon kattognak, azért tudnak mást bántani, mert nincsenek magukkal rendben. Úgyhogy nem méltóak a figyelmedre.