Mi volt az eddigi legfurább, legérdekesebb beszélgetésed egy idegennel?

hát öhm.....

Egy velem egykorú fiú odajött hozzám beszélgetni.

max 10 perce ismertük egymást és a fiú azt mondta hogy szerelmes belém és hogy járni szeretne velem.

18/F

Én egyszer fiatalabb koromban utaztam a vonaton, és egy idő után a velem szemben ülő, cigányvajda kinézetű férfi megszólalt:

- De kár, hogy az én fiam nem egy ilyen formájú lányt vett feleségül, mint kegyed, kis tanító néni.

Én csak annyit mondtam, hogy tényleg tanárnő vagyok, és visszamosolyogtam.

Onnantól kezdve folyamatosan nézett, és mosolygott, de nagyon kedvesen, és a szeme talán még jobban mosolygott, mint a szája.

Amikor leszálláshoz készülődött, úgy búcsúzott el, hogy legyek büszke az alakomra.

Nem voltam kövér egyáltalán, még csak telt sem, csak gondolom a fia egy nagyon vékony lányt vett el, és szimpatikus voltam neki.

12 évvel ezelőtt, mikor 16 éves voltam, estefelé sétáltunk a barátnőmmel a városban, amikor odajött hozzánk egy kicsit furcsa, olyan költő- müfordító kinézetü, apámkorú férfi, aki szóba elegyedett velünk. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, egyszercsak elkezdte mondani a belső jellemzőimet, a titkaimat, amit senki de senki más nem tudhatott rólam soha, mert csak én tudtam ezen a világon. A gyengéimet, a félelmeimet, az érzéseimet, mindent...! Soha de soha nem találkoztam még ilyen emberrel, és nagyon megijedtem. A vesémbe látott, szó szerint. El kellett menekülni előle, mert már fájt amit mondot...

egyszer-kétszer még láttam azóta, és ahogy rámnézett, érzem hogy belémlát...! Meneküljetek az ilyentől