Miért tudták jól érezni magukat jobban az emberek a 60-80-as években, mint most?

Mert nem fizikoterápiás (masszír-kényszeres) androideszközökön, interneten éltek társasági életet, mint most. Nagyobb szerepe volt a személyes találkozásoknak, beszélgetéseknek, az embereknek volt arca, hangja, láthatóak voltak a gesztusaik, jobban és hamarabb kiismerhető volt, hogy kitől, mit várhat egy ember, amennyiben a társaságába csöppen. Most egy virtuális szartelep próbálja meg betölteni azt az űrt, ami jelenleg légüres, de kevés sikerrel. Szerepet tölthet be az is, hogy az akkoriban lényegesen korlátozottabb lehetőségeknek köszönhetően nem volt minden az emberek szájában, jobban, ill. előre meg kellett szervezni mindent, ha akart valamit kezdeni magával az ember. Önmagában nem is az internet a probléma, hanem az, ami mögötte van: a rengeteg szélhámosság - élen a sok, kelletlen reklámmal, amelyeknek ráadásul a fele sem igaz, de a sok arctalan arcos sem túl felemelő, amikor megvívja némelyikkel az ember a nem túl szórakoztató, virtuális harcát. Problémás a kelletlen paranoia is, amit szándékosan próbálnak az emberekbe nevelni, - holott amit fel akarnak törni, azt fel is fogják, - szükségtelen tizenöt másodpercenként belekényszeríteni az embereket abba, hogy csereberéljék a 256 karakteres ASCII kódjaikat, mint jelszavakat.

Jelenleg ezt éljük meg, ebbe kényszerítik bele az embereket a meghagyott pici réseken keresztül. Aki pedig arra tesz kisérletet, hogy ezt az egészet nélkülözze, azt megkeresik, megtalálják, és vagy kikezdik, vagy nemes egyszerúséggel nem veszik emberszámba.

Ne aggódj, akkor is voltak búval b..szottak, meg olyanok, akiknek semmi sem jó, meg olyanok is, akik hőbörögtek, hogy a fiatalság csak a tévével meg a sokol rádióval van elfoglalva ahelyett, hogy rendesen élne, csak ezt az időszakot már megszépíti a kor, és azok, akik magasztalják, általában még nem is voltak életben ebben az időben.

Időtlen igazságnak gondolom, hogy csak az boldog, aki az akar lenni, és aki tesz is érte.